Együtt keltem Áronnal, mert szerettem volna követni, hogyan készül indulni az iskolába. Már csak tíz perc volt az indulásig, amikor tolltartó villám ellenőrzésre vetemedtem. Nem hiába volt az a gyanúm, hogy ott nincs minden rendben. Veszekedés, vita nem volt. Gyorsan kihegyeztem a ceruzákat, beletettem a hiányzó radírt és a hegyezőt és egy fokkal nyugodtabban engedtem el a suliba.
Telefonált a vaterás sícipő eladó, hogy most el tudná hozni a sícipőt, amit Emőnek (500 Ft) leütöttünk. Kicsit izgultam, miként fog tisztázódni az általa elkövetett hiba, hogy 5000.- helyett 500.- forintot írt eladási árnak, de mindegy, most már ezt végig kell csinálni. Mégegyszer felhívott, amikor megérkezett a Gazdagréti térre. Csak mellesleg jegyzem meg, hogy 500 forintért a posta nem hozza házhoz az egy pár síbakancsot.
Szimpatikus fiatalember jött szembe a két síbakanccsal. Bemutatkoztunk, szemrevételeztem a síbakancsokat és félve átadtam neki az 500-ast. Meglepetésemre a szeme se rebbent. Megköszönte és elbúcsúztunk.
Délelőtt megírtam a levelem a Claims Conference Budapesti iirodájának, amiben felajánlottam a tevőleges segítségemet.
Felhoztam az ebédet, de csak a levest ettem meg. Megkértem Norcit, hogy készítse el Áron szüli napi meghívóját.
Háromra elmentünk Emőkével a Brushupra. Onnan hazaérve még nem jött meg Áron, ezért betűztem az iskolába, ahol kiderült, hogy Márton napi lampionozást tartottak, de Áron elfelejtette mondani. 1/4 8-ra ért haza, úgy hogy már csak egy kis ideje maradt a lefekvés előtt a macskázásra.
Emő mielőtt elment Érdre felpróbálta a sícipőt és pont jó volt a lábára. Utána elindult és csak későre igérte magát haza.
Neki álltam elkészíteni a napelem projekt megtérülési számításait és az eredmények alapján úgy néz ki, hogy belevágunk. Most el kell kezdeni tárgyalni a végleges bekerülési költségekről, az elérhető kedvezményekről és a fizetés ütemezéséről és ha ezek után is úgy néz ki, hogy nyögés nélkül megvalósítható, akkor megrendeljük.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése