Reggel sokszor próbálgattam felhívni Nóra nagyit a mobilján amikor tudtam, hogy éppen úton vannak a suliba, hogy elsőnek gratulálhassak Áronnak 11-ik születésnapjára, de nem vették fel a telefont. Akár beteg vagyok, akár nem, akár taknyos vagyok, akár nem, fel kell kelnem, hogy elkezdjem sütni a diótortát a holnapi bulira. Emő lejött, hogy segítsen. Tizenegyre nagyjából el is készüt a torta, de azért csak nagyjából, mert a sütőpapír sehogy sem akart lejönni az aljáról.
Emő felvitte Iliéknek Áron meghívóját. Igaz, hogy csak egy nappal a buli előtt, de még mindig jobb, mint egy nappal a buli után.
Ebéd után a tortát addig-addig farigcsáltam, míg végre papírmentessé tudtam tenni. Emő segített takarítani és ünnepelhetővé tenni a lakást.
Délután elmentünk a Judit néni által javasolt játékboltba és megvettük azt a játékot, amit az eladó konkrétan a gyerek koncentrációs képességének a fejlesztésére javasolt. Sikerült egy olyan játékot venni, ami még nekünk is tetszett. A terv szerint még szerettem volna elmenni a bankba és bevinni a sítábor hátralékát a suliba, de ez már nem fért bele a szabaidőmbe. Hazatűztünk, én felkaptam a könyvet, füzetet és már ültem is a 153-asra, hogy az utolsó pillanatban megérkezzek a brushup-ra. Katie nagyon jó órát tartott. Utána loholtam haza és Áronnal együtt öt után mentünk be a kapun. Áron jókedvűen érkezett haza. Rögtön elmesélte az aznapi sikerélményeit. Megkértem, hogy még egy utolsó simítást végezzen a szobáján. Gondoljon arra, hogy holnap itt nagy buli lesz. Korán feküdtünk le.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése