Áron a Nóra nagyinál aludt. Reggel nagy elánnal elkészítettem a reggelit, de amikor Emő elindult a munkába, akkor szégyenszemre visszafeküdtem egy kicsit.
Még este írt az Áronsílécének eladója, feladója, hogy megérkezett e a csomag. Lementem hát a postára, hogy jelezzem, semmilyen értesítést nem kaptam a címemre két napja feladott utánvételes küldeményről. Ők se tudtak semmiről. A feladó még ma délelőtt is telefonált, de nyugtattam, hogy legyen türelemmel, előbb-utóbb biztosan megjön.
Délelőtt megdaráltam a második adag diót, mert Emőnek az volt a véleménye, hogy az idén nagyobb lesz az ünnepi vendégsereg.
Felhoztam a nyugger kaját és a levest rögvest meg is ettem.
Ebéd után szabad foglalkozás volt, mert a mai brushup elmaradt.
Délután egy nagyon érdekes riportszerű filmet láttam Töröcsik Marival, ami egy-két évtizeddel ezelőtt készülhetett. A végét sajnos nem láttam, mert csöngettek és tudtam, hogy az Áron új síléce érkezett meg. Gyorsan eldugtam az előszoba szekrénybe, hogy a szülinapig ne lássa Áron.
Amikor Áron hazaért megkértem, hogy címezze meg a szülinapi meghívókat és holnap legalább az osztálytársaknak adja átszemélyesen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése