Fél nyolckor nekem már kezdett gyanús lenni a nagy csönd, amiért bementem Áron szobájába. Áron kétségbeesve ébredt fel és az órára haragudott, amiért ilyen késő van. Miközben berobogott a fürdőszobába, könyörgő hangon megkérdezte: "Apa, ugye beviszel a suliba?" Persze, hogy igent mondtam és még csak le se szúrtam, mert láttam rajta, hogy mennyire nem szeretne elkésni.
7:40-kor már az autóban ültünk és indultunk. A Márton Áron tér előtt nagy volt a dugó és csak araszolgattunk. Végül az 59-es villamos egyik megállójánál Áron kérte, hogy átszállhasson a villamosra, mert azzal talán még időben beér.
Visszafele bementem a CBA-ba. Vettem tejet és egy pár virslit, valamint a nagy sikerre való tekintettel ismét egy fél kiló töpörtyűnek való bőrös kacsahájat.
Itthon reggelizés közben felkockáztam és fel is tettem olvasztani. A kész kacsazsírt kétfelé porcióztam, mert a felét Emőkének szántam.
Délelőtt elintéztem a CitiLife kártyám kölcsön tartozását.
Délben Möcivel bementünk a János kórházba meglátogatni Nóra nagyit. A tegnap esti nagy beteget nem találtuk sehol, mert éppen vidáman jött le a lépcsőn, hogy vegyen egy kávét az automatából. Én is éppen kávé előtt voltam, ezért rögtön kettőt vettem. A kávé, ami az automatából jött, szinte ihatatlanul szar volt. Nagyi a kórházi ebédre mondta, hogy moslék volt.
Az egyetlen jó dolog az volt, hogy szemmel láthatóan jól és teljesen fájdalommentesen érezte magát. Nem sokáig voltunk bent nála, de ez a rövid idő is elég volt arra, hogy többször elmondhatta, mennyire örül, hogy bementünk hozzá.
Otthon elkezdtem lehordani az autóba a Dömsödre szánt cuccokat.
Amikor már elmúlt fél kettő, kezdtem aggódni, mert Áron ekkorra ígérte, hogy hazajön. Nem is lett volna nagy baj, ha kicsit késik, ha nem beszéltem volna meg Száki Sanyival, hogy ma 1/2 3 táján lejönnek Dömsödre, hogy a mosogatógép új fedőlapját segítsen fel applikálni.
Én már annaira lehordtam mindent az autóba, hogy szegény Manna is már ott ült bent a ketrecében.
Végül Áron 1/4 3-ra ért haza és elnézést kért, amiért reggel azt mondta, hogy fél kettőre fog hazaérni.
Gyorsan elbúcsúztunk Möcitől és repülő rajttal indultunk. Először a szokásos TESCO. Ott kettéosztottuk a feladatot. Áron elment háztartási kekszet venni, mert a gyomrom megint szarakodott, én pedig visszaadtam a PET palackokat. Hamar végeztünk és gyorsan indultunk, hogy Száki Sanyikának ne kelljen sokat várnia ránk.
Alig, hogy elindultunk, ő telefonált, hogy hol vagyunk, mert ők (Jolival mentek), már ott vannak Dömsödön. Hogy ne kelljen a semmit tevésükkel unatkozniuk, megbíztam őket azzal, hogy menjenek be a hentes üzletbe és vegyenek nekünk 4-500 forintért körmöt, mivel azt terveztem, hogy ma körömpörkölt lesz az estebéd.
Húsz perc múlva már mi is odaértünk és elvezettük őket a bázisra. Ott kipakoltunk, Mannát szabadlábra helyeztük. Szákiék mindenféle finomságokat hoztak nekünk (Nescafe, pálinka, Snicker), elvégre mi kértük, hogy jöjjenek nekünk segíteni a mosogatógép új fedelének a felszerelésében. Sanyika még egy lombfűrész keretet is hozott Áronnak ajándékba.
Azonnal feltettem a körmöket főni, mert akkor még azt reméltem, hogy itt fognak nálunk est ebédelni.
Amíg Joli és Áron a kertben szedték a lehullott almát és a diót, addig Sanyika előkészítette az új fedelet a felragasztáshoz.
Nagyon hálás voltam Sanyika segítségének. Nagy lökést adott a projektnek. Sajnos siettek, ezért nem tudtam őket visszatartani a korai vacsorára.
Közben elromlott a tolókapu zárszerkezete, amit szétszedtem ugyan, de megjavítani nem tudtam.
Áron egészen a vacsoráig Skípe-olt Leóval.
A vele főtt krumplival nagyon finomra sikerült a körömpörkölt, de mire megpuhult, addigra ugyancsak beesteledett.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése