2014. szeptember 29., hétfő

Csabi goromba

Áron 7:16-kor indult el a suliba, ami, ha szűken is, de belefér. Azonnal felkeltem, fürdőszoba után egy rövid reggeli, majd elindítottam a nagymosást.

Manna addig reklamált, hogy menjünk le a kutyafuttatóra, hogy már nem tudtam neki ellenállni és levittem.

Összekészítettem a vízszintezőt és a falfúró és indultam az ötödikre, hogy a Dömsödön előkészített képtartó polcokat felszereljem Möcinél a falra. Csöngettem, csöngettem, de senki sem nyitott ajtót. Arról teljesen megfeledkeztem, hogy Möci ma reggel állás interjúra ment. A falfúrás már nem is érdekelt annyira, de hirtelen arra gondoltam, hogy hátha Möci nincs jól és tovább csöngettem. Az eszembe sem jutott, hogy Csabi ma szabadnapos és 1/4 10-kor még zavarnám az alvásban. Pedig így volt és amikor végre előbújt, oda se jött a rácshoz csak keresetlen szavakkal elküldött melegebb éghajlatra.

Sajnos konstatáltam, hogy az érett kefirt lent felejtettem Dömsödön, de nem nagy baj, mert a mélyhűtőben gyűjtögettem Tamásnak kefir gombát és az már majdnem egy egész adag.
Délelőtt vettem friss tejet és abból elindítottam egy adagot.

Nagy adag leáztatni való bélyeget tettem az áztatóba.

Áron, szerintem késve jött haza a suliból ahhoz, hogy időben odaérjen a zongora órára. Lementem pénzért és a buszvégállomáson vártam, hogy a kottával megérkezzen és induljon a 153-assal.

Megbeszéltem Möcivel, hogy ma bemegyünk a kórházba meglátogatni Nóra nagyit. Möci ki is válogatott a vasárnap hazahozott egy rekesz szép almából néhány legszebb darabot, hogy azokat mossam meg és azt visszük majd be.

A leáztatott bélyegeket kiteregettem.

Közben ő elment egy másik állás interjúra és amikor visszajött, már olyan fáradt volt, hogy kérte, egyedül menjek a kórházba.

Tömegközlekedéssel mentem és ez jó döntésnek bizonyult, mert csúcsforgalom lévén két sávban állt a kocsisor, miközben az autóbusz végig száguldott a saját sávjában, a Széll Kálmán tértől pedig zárt pályán ugyanezt tette a 61-es.

A kórházba, illetve a kórterembe érve hamar kiderült, hogy Nóra nagyit már délelőtt hazaengedték. Irány a Maros utca. Nagyi nagyon örült az almának. Egy darabig beszélgettünk, úgy hogy este nyolcra már otthon voltam.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése