Be volt állítva az ébresztő reggel hétre. Reggeli nélkül indultam el és mégis, éppen csak, hogy időben odaértem.
Sokáig kellett várni a soromra. A doktor úr, akihez Pali beprotezsált laza, kedves, finom humorú 40 körüli, aki szinte futószalag szerűen vizsgálta a betegeket. Először elküldött EKG-ra, majd amikor a vizsgálati eredménnyel visszaértem, behívott és csinált egy, szerintem alapos Ultrahang vizsgálatot. Közben minden részadatot diktált a nővérnek, aki pedig írta az eredményeket a lapomra.
Utána alaposan kikérdezett az elmúlt 3/4 évszázados kórtörténetemről. A végén megnyugtatott, hogy semmi olyan jelre nem akadt, ami a szívemmel kapcsolatos ijedtségre adna okot. Biztonságból arra kért, hogy menjek el még egy terheléses EKG-ra is, a kolléganők, majd adnak erre egy újabb időpontot.
Nekem furcsa volt, hogy a magyar egészségügy ott tart 2014-ben, hogy egy rangos budapesti kórház Kardiológiai Osztályán egy spirál füzetbe jegyzik be az EKG vizsgálatok foglaltságát.
Sokkal nyugodtabban jöttem haza, mint ahogyan odafele mentem.
Hazaérve, most, hogy a fontos állományokat már sikerült lementenem egy külső merevlemezre nekiálltam, hogy feltelepítsem a Windows 7-et.
Alig, hogy elkezdtem, lejött Möci, azzal a kéréssel, hogy a szeptember 24-i állásbörzére nézzük át újra az önéletrajzokat és nyomtassuk is ki azokat. Lévén, hogy ez most holnapra kell, mindenképpen fontosabbnak találtam, mint a Windows 7-et és ezért rögtön neki is kezdtünk. Először tartalmilag és formailag sorrol-sorra átszőröztünk az önéletrajzok közül két változatot, majd utána mind a két változatból kinyomtattunk néhány példányt.
Röpke két óra alatt végeztünk is az egésszel.
Már éppen visszakapcsoltam a Windows 7 installálásához, amikor Möci bejelentette, hogy: "látom, már az én dolgaimra nem is figyelsz." Ettől az önzéstől egy pillanat alatt olyan ideges lettem, hogy legszívesebben összetéptem volna az életrajzokat, amivel egyidejűleg ki is töröltem volna a számítógépből a hosszú sziszifuszi munkával elkészített anyagot, de a pusztítás helyett csak kiabáltam vele.
Utána már elég türelmem sem volt, hogy a Windows 7 telepítésének buktatóin átküzdjem magam.
Szerencsére éppen ekkor ért haza Áron az iskolából. Azon mód elkezdte tanulni a leckéit. A kémia óráról beszámolt és felmondta Kölcsey: Himnusz-át.
Ebédre megmelegítettem neki a spenótos tésztát, amihez sütöttem pár kis kocka szalonnát, jómagam pedig a sóska maradékát ebédeltem egy tükörtojással.
Négykor jöttek a fiúk és kezdődött a gyerek-német. Bálint és Olivér jól viselkedtek, Áron viszont játszott, kötekedett és nem figyelt eléggé, ami miatt egy rövid időre be is kellett küldjem a szobájába.
Gyerek-német után ismét visszaültem a géphez és elkezdtem kísérletezni a Windows telepítésével.
Hatra jöttek a felnőtt németesek. Ők valamiért nagyon rendesek voltak az óra, illetve a másfél óra alatt végig.
Utána leszaladtam a CBA-ba és vettem, vörös hagymát, csirkeszárnyakat és tejfölt, mert Áron tejfölös csirkepörköltre vágyott. A csirkepörkölt egy kicsit csípős lett és egy ici-picit odaégett, amúgy nagyon finom volt.
Möci hozott át Emőkétől egy nyugger májgaluska levest, de az megmarad holnapra.
Áron nem tudja abbahagyni a skype-olást Leóval, de most már ágyba parancsolom, mert kilenc óra van.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése