Méz

Elég vadakat álmodtam. Egy erdei tisztáson, de tőlem jó messzire állt egy ágy, mert Feri bácsinak mondtam, hogy ha majd megint lesz lomtalanítás, akkor szétszedek egy ágybetétet, hogy a következő két oszlopot el tudjam készíteni az istálló padlására a további polcokhoz.

Nagyon későn keltem reggel. Azt csak félálomban konstatáltam, hogy Áron elindult az iskolába, később Emőke bejött a Mannáért és valószínűleg levitte a kutyafuttatóra.

Készítettem egy falat reggelit magamnak és rendezgettem a blogbejegyzéseimet.

Később Möci is lejött és elmondta miket tervez mára. Lement a Csiki hegyek utcai drogériába és rendelt valamilyen pakolást Áronnak a pubertás kori pattanásaira.

Utána felmentünk a buszvégállomásra, hogy felavassuk az új jegy- és bérletkiadó automatát. Az automata olyan tájolással van lebetonozva, hogy a képernyő felőli oldalát egész nap süti a nap, míg a háta egész nap árnyékban van. Gratulálok. Möci csak annyit kért, ne mérgelődjek.

Ebédre azt a nyugger kaját ettem, amit Emőke hagyott rám a hűtőszekrényben.

Áron korán érkezett haza. Beszámoltattam az iskolában történtekről Fizika, Biológia, Földrajz. Alig, hogy hozzákezdett a töri leckéhez, felugrott, hogy megy a zongora órára. Mondtam, hogy arra készüljön fel, hogy zárt ajtókat talál, mert nekem egy hete nem veszi fel a tanárnő a telefont. Úgy is lett,  Áron egy órán belül lehorgasztott fejjel jött vissza, hogy senki nem válaszolt a csöngetésre.

Itthon egy kicsit foglalkozott a történelem leckéjével, de azért túlzásba nem vitte.

Közben megjött a méz szállítmány. Ili intézte, így nekem nem volt más teendőm, mint átvenni.

Möcivel együtt mentünk Mannáért.

Áron időben lefeküdt, én meg be vagyok szarva a holnap délelőtti fogkő eltávolítástól. Mindig mondom Adrinak, hogy találjon ki valamilyen távkezelést, mert nem szeretem, ha állig felszerelkezve közelít hozzám.