Áron azzal ébresztett, de már ¾ 8-kor, hogy
nem érzi jól magát és nagyon fáj a feje. Megijedtem, magam mellé fektettem, de
láttam, hogy semmilyen egyéb tünete (láz, köhögés, taknyosság) nincs nyolckor
azt javasoltam, induljon el a suliba, a második órára be fog érni és ha
rosszabbul érzi magát, akkor jöjjön haza és délután elmegyünk a Sinkó doki
nénihez.
Elindultam Adrihoz, de szerencsémre ott
derült ki, hogy nem ma fog szadizni, hanem csak hétfőn. Közben megkérdezte,
hogyan tud szerezni anyósának, apósának egy hónapra egy albérletet, hogy a
lakásuk felújításakor ne otthon lábatlankodjanak. Rögtön felajánlottam, hogy
arra a hónapra költözzenek le a Dömsödi házunkba. Adrinak tetszett az ötlet,
csak az volt a probléma, hogy ők ezért fizetni szeretnének, miközben mi meg nem
szeretnénk ezért semmilyen ellenszolgáltatást elfogadni.
A Gazdagréti lakás mostanra már olyan
mértékű csatatérré alakult, hogy abban nem hogy takarítani,de lassan már lakni
sem lehet. Áthívtam Katikát, aki ezzel teljesen egyetértett és azt mondta, ha
ma meg holnap lényegesen tudunk csökkenteni ennek a kupinak a mértékén, akkor a
hétvégén átjön takarítani.
Egyre inkább az az érzésem, hogy nálunk
több területen van egyensúly probléma. Egyre több cucc van a lakásban,
miközben, ahogyan a külkereskedelemben figyelik az export és az import
egyensúlyát, úgy nekünk is kellene figyelni arra, hogy az új beszerzések
mellett, hogyan lehetne megszabadulnunk a bármilyen okból (kinőttük, meguntuk,
elavult, tönkrement) már nem használt dolgainktól. El kellene ezeket adni, el
kellene ajándékozni, vagy egyszerűen ki ellene dobni, de ehhez előbb mentálisan
kellene megváltoznom. Persze vannak olyan kötődések, mint például a könyvek,
ahol ez emocionális okokból nem oldható meg egykönnyen.
Hiába tudom egy kedvenc könyvemről, hogy
soha a büdös életben nem fogom még egyszer elolvasni, mert arra sincs elég
időm, hogy az újakat elolvassam, mégis ragaszkodom hozzá, hogy itt legyen
látótávolságban a könyves polcon, ahova már nem fér egyetlen új kötet sem.
A másik dolog, hogy egyre-másra új
projektekbe kezdek, miközben még a régieket sem fejeztem be. Ezért azután elönt
a feladat, a hozzávaló eszköz, elönt a cucc és elönt a szar.
Posta Lacival megbeszéltem, hogy 19-én
(hétfőn) reggel fogom odavinni az autót a műszaki vizsgára való felkészítésre,
hogy ha mi az Áron őszi szünetére már szeretnénk használni, addigra készen
legyen.
Közben megjött Kínából a 10000 mAh-s Power
Bank, aminek nagyon örültem. Megint egy kütyüvel több, amit ide-oda fogunk
tenni a lakásban, mert új helyet például nem szállítottak hozzá.
Mielőtt nekikezdenék a rend csinálásának
egy-két vigasztaló sakkparti.
Bár még nem olvastam ki teljesen a Dragomár György: A máglya c. könyvet, de
levittem volna a Nagyszeben téri Könyvtárba, mert ma jár le a kölcsönzési
ideje. Már zárva volt, ma csak 16:00 óráig van nyitva tartás.
Bementem a kínai boltba és vettem Áronnak
két trikót, hogy tudjon mit felvenni az ingek alá, mert már nem lesz nyár és
egyre jobban hűvösödik.
Mire hazaértem, már Áron is otthon volt.
Végül nem lett beteg és a suliban nem is vették észre, hogy az első óráról
hiányzott. Fel is próbálta a trikót és most még pont jó rá.
Vacsorára, amit hárman (Emőke, Áron és én)
fogyasztottunk tarjás sajtos meleg szendvicseket készítettem főtt füstölt tarjával és rajta füstölt sajttal,
hozzá, paradicsom, retek, paprika és mellé almadarabokkal feltöltött actívia
kefir.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése