Hasi ultrahang

Felkelés után, no reggeli csak víz ivás és vizelés. Szemerkélő esőben indultam el. Manna nem is értette, hogy ilyen szar időben miért viszem le. Ilyenkor nem szeret csavarogni.

A múltkori tévedés miatt meg sem próbáltam elérni a 154-es buszt, ami amúgy is csak fél óránként indul. Egyszerűen 8-as busz és a Kelenföldi végállomásról egy megálló az M4-essel és onnan séta. Nem volt kellemes a teli hólyaggal sétálni, de az vígasztalt, hogy tíz perc múlva már a vizsgáló asztalon fekszem.

Nem így lett. 9-re voltam berendelve. Oda is értem és ott vártam a soromra, miközben már 9:20 volt. A többi várakozó is hasonló cipőben járt és panaszkodtak a csúszás miatt.

Végre behívtak és bár a hólyagom még feszült, de már az egy megkönnyebbülés volt, hogy itt tartunk. Amikor befejezte a vizsgálatot azt mondta, hogy megírja az eredményt, de ne várjam meg, menjek, és majd szólít. Az élet mégis szép!

Hazajövet, tanulva a múltból, csak egy megállót mentem a 154-essel és átmenve a Kelenföldi Pu. metrómegállón a 8-as busszal jöttem haza.

Egy kis ebéd a kínaiban és lassan már indulhattam Adrihoz a végleges korona próbájára.

Nagyon ki vagyok készülve ezektől az orvosi beavatkozásoktól. Sikeresen megszabadulva Adritól itthon már egy picit megnyugodtam.

Befejeztem a Norcinak küldendő dolgok (Samó féle dió, diótorta, Leó bögréje, Lackfi könyv) csomagolását.

Emőke egy nagy lelki fröccsel kombinálva, segített rendet tenni Áron szobájában. Remélem, hogy mind a kettő hatni fog egy darabig.

Vacsorára bagel.

Este nyolc után jött Zsolt a Norci csomagjaiért és azt mondta, hogy várhatóan csütörtökön kézbesíti Norciéknak Bristolban.