A tegnap esti viharból éjjelre más
csak a nagy szél maradt meg, így azután reggel kelve ki kellett mennem,
locsolni.
Elkészítettem a reggelit. Áront
kértem, hogy hozzon be hozzá paradicsomot.
Az autót is behoztam és feltettem a
töltőre, de a vezérelt óra 11-ig, amikor először kinéztem még nem kapcsolt be.
A töltő berendezést felszereltem a kúp
alatt a falra. Most már kezdenek az ideiglenes állapotok megszűnni és mindjárt
rendezettebbnek néz ki az ügy. Persze lesz még ezzel munka, mert a villanyóra
szekrényből a töltőhöz vezető bazi vastag (4 x 6 nmm) kábelt még be kell
fektetni a föld alá.
Áront arra kértem, hogy a még nálunk
maradt egy rekesz almát pucolja meg. El is kezdte, de hamar megunta.
Délután négykor nagy örömömre a
vezérelt óráról a töltés beindult és nagyon jól vizsgázott, mert rövid idő
alatt 138 km-ről 191 km-re töltötte fel az autót.
Én kimentem majdnem egy órát úszni.
Utánam Áron is kijött és majdnem öt percet úszott.
Visszamenet szedtem egy kis körtét és
azt mondtam Áronnak, akármit talál a mélyhűtőben, ami a kedvére való, azt
fogjuk vacsorázni. Áron lecsót talált és eperfagyit. Azt vacsoráztuk. Előtte
persze egy merőkanál kötelező csirkeleves, hogy a Mannának is jusson valami az
adomány tálkájába.
Este ½ 8-kor még egy nagy locsolás és
próbaképpen feltettem az autót a töltőre.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése