Az első töltés

Nem mintha nekünk munkanap lenne, hiszen mi most nyaralunk Dömsödön, de azért 5 óra körül arra ébredtem, hogy le kellene mennem, megnézni, hogyan viselkedett a töltő az első alkalommal.

 

A kék LED azt jelezte, hogy részéről befejezte a ma hajnali (vezérelt mérőóráról való) töltést. Még az autóba is benéztem, ami 251 km hatótávolságot mutatott. A vezérelt mérőóra szerint ez a 100 km-es hatótávolság növekedés 16 kW-ot fogyasztott, ami ez előre becsült 400,- Ft/100 km-t jelent az alacsony fogyasztású  Renault Scenic 2500,. Ft/100 km fogyasztásával szemben. Tehát egyelőre nincs mit félnem attól, hogy egyszer csak megszűnik az ingyenes töltőoszlopok ingyenessége.

 

Még egy kicsit visszaaludtam, majd elkezdtem készíteni a reggelit.

 

Amikor Áron bement fürdeni, kértem, hogy se a széket, se a notebookját ne vigye be a fürdőkád mellé, mert az fokozottan veszélyes. Bevitte.

 

Próbáltam összeállítani az angol tanításhoz anyagokat. A tanulástól szenvedő tanulóknak szívesen szoktam idézni Claus Moser-t, aki egy helyen azt mondja:

„A tudásért meg kell szenvedni, a tudatlanság viszont ingyen van.”

Kora délután Áron kérdezte meg, hogy nem megyünk-e le a Dunára úszni? De, mondtam, szívesen és egy óra múlva már úsztam is. Ő nem jött, helyette lógott az Interneten.

Azt terveztem, hogy ebédre megesszük a maradék csirkelevest, megmelegítettem a sült oldalast és lesz hozzá tejfölös kapros tökfőzelék és petrezselymes burgonya, utána pedig görögdinnye.