Az öreg almafa

Reggeli után azt gondoltam, hogy ki tudok menni a piacra, de Szákiék korábban érkeztek, mint ahogyan azt beharangozták.

 

Sanyika rögtön munkához is látott, én meg Jolikával mentem a piacra. Vettünk frissen fejt tejet, a vékonyra szeletelt füstölt tarját, az italdiszkontban egy nagy üveg Kozel-t és egy palack ragacsot, mert Sanyika nem alkoholizálhat, onnan még a benzinkútra is elmentünk, hogy vegyek egy flakon lánckenő olajat.

 

Visszatérve azonnal elkezdtem készíteni a lecsót, hogy mire eljön az ebéd ideje, az is készen legyen.

 

Joli nagyon sokat segített. A legnagyobb fegyvertény, amit elvégzett és azért nagyon hálás voltam, hogy kiirtotta a parlagfű erdőt, amit már reggel le akart ellenőrizni a két felügyelő, akiknek azt lódítottam, hogy nem találom a kertkapu kulcsát, jöjjenek holnap és egy kis borravalóval elejét vettem a vitának.

 

Közben begyújtottam a kő alatt és feltettem rá a befűszerezett oldalas kockákat.

 

Minden szép lassan készült.

 

Eljött az ideje az öreg almafa kidöntésének. Sanyi ékeket fűrészelt a fa törzsébe, Joli meg én kötelekkel messziről húztuk. A kidöntött fát Sanyika feldarabolta, mi pedig a kúp alatt felstószoltuk hadd száradjon.

 

Idő közben minden kaja elkészült és leültünk ebédelni.

 

Ebéd után már csak a megmaradt fa csonk gyökereinek a kiásása és elvágása maradt, majd az egész kiemelése a földből.

 

Amikor Szákikáék elbúcsúztak, az első dolgom az volt, hogy lementem úszni egyet. A hőség még este is alig volt elviselhető.

 

Az esti locsolás valamelyest enyhített a melegen.