20180603 vasárnap
Szikrázó napfényes reggelen már hétkor kidobott az ágy.
Miután megnéztem Áront, hogy még valami jót álmodik, az első dolgom az volt,
hogy megkérdezzem a növényeket, mit szóltak a tegnap esti nagy locsoláshoz.
Formabontó reggeli készítéséhez kezdtem. (Norvég füstölt
lazac lesz frissen készült kőrözöttel megkent pirítóssal, hozzá lágytojás és
mellé banánturmix, nekem még tejeskávé).
Remélem, ha ezzel ébresztem Áront (9-kor), akkor már nem
lesz morgós.
Nagyon finom lett a reggeli.
Áron önként vállalta a mosogatógép kirámolását, ami után én
minden szennyes edényt berámoltam és el is indítottam a mosogatógépet.
T. Feri átjött délelőtt és megkonzultáltuk, hogy a kocsibeálló
építésének mi lenne a következő fázisa. Ebben neki nagyobb tapasztalata van,
mint nekem. A végső konklúzió az lett, hogy most kell vennem egy 510 cm hoszzú
14 x 9 cm-es fenyőgerendát és azt majd az impregnálás után beerősítem a kúp
alsó falába a szelementtel párhuzamosan.
Már dél körül járt, amikor kimentem úszni a Dunára. Az idő
napos, a víz sem vol hideg, de nagy volt a Dél felé áramlása, így visszafele
csalnom kellett. Az egyik stégen kiszálltam és gyalog mentem a mi stégünk felé.
Ott már fel tudtam venni a papucsomat. A létrát csak átettem a kapun és mentem
meglátogatni Z. Gáborékat, mert már hetek óta nem láttam őket és hiányoztak.
Körbejártam a kertjüket, amiben sokkal több minden terem,
mint nálunk, meg is kóstóltam a meggy termésüket és meggusztáltam Gábor maga építette vitorlás hajóját, ami már
majdnem készen van.
Biztattam Gábort, hogy ideje lenne befejeznie, hogy mielőbb
vitorlázhassunk.
Zsuzsi sírva telefonált. hogy Stefi nem tanul és azt tervezi, hogy inkább ,egbukik.
Ma nem készítettem semmit ebédre. Azt beszéltem meg Áronnal,
hogy átsétálink a „Kukacos”-ba és majt ott eszünk valamit, mielőtt még hazaindulnánk Budapestre.
Amikor elindultunk
Manna még a kertben élvezte a jó időt. Ilyenkor hanyatt fekszik a fűben és
billeg jobbra-balra.
Nem kellene bevinnünk
Mannát a lakásba? – kérdeztem Áront - , hogy amikor visszajövünk a kajálásból és
pakolnánk, ne kelljen keresgélni.
A „Kukacos” elég negyedosztályú étterem. Áron rántott sajtot,
én pedig rántott harcsát rendeltem. Körítésnek csak sültkrumplit lehetett
választani. Ebből következik, hogy 200 %-os volt a zsír, illetve az olaj
bevitel. Közben meg kellett kérnem a tulajt, hogy a zene szolgáltatás
hangerejét egy kicsit vegye lejjebb.
Mindvégig ugyanaz a gagyi daj-daj zene
szólt. Kimondottan kellemetlen volt hallgatni. Mindent egybevetve az ebéd nem
számított élménynek. Közel van, de nem jövünk ide többet.
Visszatérve a bázisra Manna már nem volt fellelhető.
Többször hívtam, de sehol. Áron is segített pakolni.
Én még egy utolsó nagy
locsolással búcsúztam a növényzettől.
Már-már azon voltam, hogy Áron menjen egyedül haza busszal,
én még megvárom, hogy Manna előkerüljön. Áronnak jobban tetszett volna az a
megoldás, hogy ma még aludjunk itt és reggel korán induljunk haza.
Végül Áron is megpróbálkozott Manna keresésével és pár perc
után diadalittasan közölte, hogy lám-lám a gazdája hívására azonnal előjött.
Jóval hét óra után indultunk és még be kellett vinnem
Pongónak a csontokat. Már majdnem kilenc óra lett mire hazaértünk.
Áront hiába kértem, hogy rámolja ki a mosogatógépet.
Addig-addig halogatta, míg ez teljesen elmaradt.
Én átvittem Emőkének a kőrözötett és még levittem egy balon vizet
a smaragdfának, mert azt három napja nem kapott.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése