20180628 csütörtök
Nyoc óra körül ébredtem. Bele is néztem volna a notebookba,
ha Manna nem lenne olyan erőszakos, hogy nyomakszik a fejével, finoman
bele-bele harap a karomba. Kelj fel, menjünk le, mert ki szeretnék menni,
dolgom van a kertben.
Amikor kiengedtem beültem az autóba, hogy megnézzem, mit
tett az éjszakai töltés. A műszerfal 283 km hatótávolságot mutatott.
Már lassan 10 óra van, az idő még mindig borús és hűvös van.
Áron megkérdezte, hogy mit szeretnék reggelire. Egy
lágytojást kértem. Nemsokára megjelent egy kis fatálcával, amin egy lágytojás
volt (nagy figyelmességet tanúsítva mellette a kakukkfű), egy szeletke kenyér
és egy bögre forró tejeskávé.
Zsuzsi írt, hogy Stefike lebetegedett és ma nem tudnak jönni
angolórára. Sajnálom és jobbulást kívántam neki, de, hogy a tanári szadizmusom
ne vesszen kárba, megbeszéltem Áronnal, hogy ma neki fogok tartani egy
angolórát. Az időpontot ő választhatta meg és azt este hét órában jelölte.
Áronnal betértünk a „kukacos”-ba, mert ma nem főztem. Ő rántott sajtott rendelt
tartár mártással, én pedig egy ponty hahászlét egy sarka kenyérrel (mert az jó
sok.)
Sokat kellett várni a kajára. Több mint félóra után kihoztak
mindent, de közölték, hogy a kenyér elfogyott. Csak az Áron rántott sajtját
fizettem ki, a többit otthagytam. Ha a megérkezésünkkor közlik, hogy kenyér
nincs, akkor beülök az autómba és öt perc múlva megjelenek egy frissen sült
vekni kenyérrel.
Háromkor elindultam Budapestre, hogy DubóKati férjének át
tudjam adni a hibás sövény nyírót.
Az út simán ment, de amikor kiszáltam az autóból a kapuig megteendő
6 méter alatt bőrig áztam.
Józsi is megérkezett nem sokkal 4 óra után és elvitte a
sövény nyírót. Megbeszéltem vele, hogy ha érdemes megjavíttatni, akkor a javítás költségét én állom.
Kibontottam a postáimat és indultam vissza Dömsödre.
A TESCO-ban leadtam a palackokat és vettem néhány dolgot,
ami Dömsödön hiányzott. Legfőképpen Manna kapott néhány féle macskakaját, de
vettem egy készresütött grillcsirkét is, meg lecsókolbászt a tervezett lecsóba, pontyot és néhány alapanyagot egy halászléhez.
Útban a bázis felé a 0-áson belekeveredtem egy nagy dugóba
és így kétségessé vált, hogy este 7-re hazaérek-e, amikorra megbeszéltük Áronnal az
angolozást. Még beugrottam Judithoz is. Leventét meghívtam az angolozásra,
Juditot meg csak úgy.
Vacsorára összedobtam a lecsót, de Áron nem sokat evett
belőle, mer egy kicsit csípős lett. Az angol elmaradt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése