20180601 péntek
Áron 7:26-kor indult, de Mannát nem engedte le.
Emőkével kapcsolatban nem volt más dolgom, csak szorítani
neki, hogy sikerüljön az utsó szóbeli diplomavédése.
Miután bejeztem a tegnapi blogbejegyzésemet, hozzáláttam a
reggelihez. Még mindig a maradék mézes csirkeszárny van a terítéken.
Jelen állás szerint úgy néz ki, hogy a Kórház Suli el fogja fogadni
a pályázásomat. A kapcsolatfelvétel folyamatban van, de az aktív
közreműködésemre csak a szeptemberben kezdődő új tanévben kerül majd sor.
11-kor becsöngettem a Lányhoz, aki örömömre közölte, hogy a
szóbelijének az összesített eredménye jeles lett. Nagyon gratuláltam.
Délben már elkezdtem pakolni és vártam Áront. A pénteki menetrend
szerint három óra körül meg is jött és közölte, hogy hamarosan indulhatunk.
Lefele menet még ő is becsöngetett Emőkéhez, hogy gratuláljon a diplomájához
.
A TESCO parkolóban Mannának leengedtük négy újnyira az autó
ablakait, hogy amíg mi vásárolunk, Manna meg ne süljön.
Szinte csak Áron
vásárolt, mert én „palackoztam”.
Még napsütésben érkeztünk a bázisra, de már nem mentem ki
úszni. Manna le föl rohangált a kertben és közben némely fára felmászott, de
csak akkor, ha biztos volt benne, hogy látom, mert ezt leginkább azért tette,
hogy dicsekedjen.
Az autót felakasztottam az éjszakai töltőre, mert már csak
70 km hatótáv volt benne. Bekaptam egy unicumot és feltettem egy kolbászt, meg
egy hurkát sülni.
Közben bejártam a kertet és minden növényt meglocsoltam.
Még egy unicum és arra már nem is emlékeztem, hogy mikor
vacsoráztunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése