20190116 szerda

Ha leszámítom azt, hogy Áron időben elindult a suliba, rosszul kezdődött a nap.

Pongó Évike tegnap egy érettségivel kapcsolatos megbeszélésen bent volt az iskolájában. Utána azt írta nekem Viberen:

"Lehet hogy nem fogom be fejezni ezt az iskolát." 

Én azt válaszoltam: "Évike, az nagyon nagy baj lenne. Mondd meg, hogy én mit tehetek azért, hogy máshogy dönts?

Ne add fel!

Ernest Hemingway az "Őreg halász és a tenger" mottójaként azt írta:

"Az ember nem arra született, hogy legyőzzék. Az embert el lehet pusztítani, de legyőzni soha."

Évike You should never give up. G."

Hogy ne csak halogassam a dolgokat, lerámoltam a meghalt mikróról mindent, letakarítottam és elkezdtem szétszedni, abban bízva, hogy hátha megtudom javítani.

A betáp környékén találtam egy biztosítékot (250 V 10 A), amiről hamar megállapítottam, hogy elhalt. Ez azzal biztatott, hogy ha ezt kicserélném egy újra, akkor talán életre kelne az egész mikró.

Ilyen biztosítékot nem találtam, de egy többeres vezeték darabból  kreáltam egy biztosíték talpalót.

Először úgy tűnt, mintha megoldódott volna a probléma, de nem, mert leverte a biztosítékot. Hamar beláttam, hogy jobb lenne a mikrót egy szakszervízbe vinni.

½ 6-ra mentem D.Katihoz angolozni. Misi is éppen akkor érkezett. Főleg a helyes angol kiejtésről osztottam az igét.

Nagyon hasznos két órát töltöttünk együtt.

Búcsúzóul Kati becsomagolt egy kis gyümölcstortát Áronnak és Emőkének.