A bojler még mindig nem működik.

Már ½ 8 előtt felébredtem. Mikus úr óramű pontossággal jelent meg és szinte varázsló ujjával elindította a bojlert és már ment is tova.

Manna kihasználta a helyzetet és kiment csavarogni.

Az olasz tanulásom a birtokos névmások ragozásával újabb szakadék széléhez érkezett. Küzdök, küzdök, de ha ezt nem tudom megtanulni, akkor reményem sincs, hogy ki tudjam kérdezni Áront.

A bojler dicsősége sem tartott sokáig. Először csak arra gondoltam, hogy ELMŰ most éppen nem szolgáltatja a vezérelt áramot, de arra is gyanakodtam, hogy a rendszer túlterhelődött azáltal, hogy a vezérelt áramra egyidejűleg volt felkötve az autó és a bojler is.

Úgy gondolkoztam, hogy ezt egyszerűen meg tudom oldani, nem fogom mind a kettővel egy időben terhelni a rendszert. Levettem az autó töltőkábelét az autóról és elindultam a villanyóra szekrény felé, hogy az éjszakai villanyóra kismegszakítóját visszakapcsoljam, ha az a túlterheléstől leoldott.

Legnagyobb meglepetésemre a kismegszakító is ki volt szerelve a helyéről.

Próbáltam Mikus urat telefonon elérni, de nem jártam sikerrel.

Elgurultam a Dobos ABC-be egy vekni kenyérért és két palack tejért. Vacsorára feljavítottam a kőrözöttet lila hagymával, kemény tojással és köménymaggal és azt ettem a friss kenyérre kenve.