Ünnep ide – ünnep oda, nagyon korán ébredtem.
Kis lustálkodás után ½ 9-kor lemegyek reggelit készíteni és
kísérletet teszek arra, hogy legalább az asztalon rendet tegyek.
Mire János és a felesége megérkeztek, sikerült úgy-ahogy
rendet csinálnom, sőt még a konyhai részt fel is mostam.
A kutyájuk (Fülöp) rögtön töviről-hegyire végigszaglászta a
házat, mert érezte, hogy valaki már járt itt. Amit talált kaját a Manna
tálkájában, azt rögtön be is falta.
Elindultunk, hogy tegyünk egy nagy sétát. Én aggódtam, hogy
Jánosnak nem lesz-e ez nagyon megterhelő, mert neki október elején volt egy
komolyabb csípő műtétje, de a sétát nagyon jól bírta.
Az idő kitűnő volt, jobbat nem is rendelhettünk volna.
A séta alatt volt módom Jánost részletesen beszámoltatni az
elmúlt 10 év szakmai életéről, amióta nem találkoztunk.
A nagy séta után visszatérve már autóval mentünk el a
„Kukacos”-ba ebédelni. Ők ketten egy-egy bécsi szeletet rendeltek sült
burgonyával és kovi ubival én pedig egy rántott hekket ugyancsak sült
krumplival, csalamádéval és tartármártással.
Fülöp is kapott egy pár falatot,
megy egy tálkába vizet.
Az adagok olyan nagyok voltak, hogy én például meg se tudtam
enni, ami maradt azt egy dogi beg-ben hazahoztam.
Még a kapuig visszahoztak, ahol elbúcsúztunk.
Remélem. hogy nekik is kellemesen telt ez a fél nap, én
pedig nagyon örültem, hogy itt voltak.
A nagy zabálás után, ahogy lepihentem, el is aludtam.
Arra ébredtem, hogy Feri szólítgatott. Neki azért örültem,
mert nem emlékeztem, hogy tegnap itt hagyta-e a rollert vagy csak szó volt
róla, hogy itt hagyja.
Estére már nagyon hiányzott Áron és Emőke. Úgy gondolom,
hogy holnap, legkésőbb dél körül hazamegyek.
A „Sons and Lovers” nagyon sok fejezetét sikerült sziszifuszi
munkával letöltenem a Youtube-ról.
A dogi beg vacsora előtt megkóstolom János saját szőlőjéből készült
borát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése