½ 8 tájban félálomban hallottam, hogy Áron elindul.
Be kellett fejeznem az álmomat, ha nem akarok
visszacsöppenni az aktív munkakörömbe.
Álmomban nagy adatállományok fogadása volt a tét, amiből
majd az új telefonkönyv készül. A több mint 45 évnyi munkaviszonyom majdnem
felét ott töltöttem. Hogy nem maradt el teljesen nyom nélkül az a húsz év,
mutatja, hogy most abban a környezetben álmodtam.
Mindvégig a magam szigorú
főnöke voltam.
Bekapcsolom a számítógépet, megnézem az érkezett e-mailjeimet, rámegyek egy hír oldalra, de az önkormányzati választások előtt
három nappal a mindkét oldali kampányoktól hányok és inkább kikapcsolom a
számítógépet.
Megérkezett az e-roller kormányoszlopára szerelhető akasztó,
jól fog jönni, ha netán ezzel szeretnék menni a piacra vásárolni.
Egyre több youtube videó letöltő software teszi fel a kezét,
hogy ezzel nem boldogul. Valószínű, hogy a szerzői jogok védelme szigorodik.
Helyes. Nekem már annyi van a 3 TB-os külső merevlemezen, hogy azokat
végignézni, végigolvasni, egy élet is kevés lenne.
Áronnal nem sikerül megértetnem a sorrendet. (rend csinálás,
tanulás, Internet). A mosdókagyló a fürdőszobában még mindig olyan dzsuvás, mint
egy hete, amikor kértem, hogy ha összekencézte, akkor takarítsa is ki.
A „hegyi beszéd” a részemről elmaradt, csak duzzogtam,
Viszont a nővére megpróbált beszélni vele.
Vacsorára a tegnapi maradék
kínait melegítettem meg, de Áron nem jött ki vacsorázni. Azt mondta, hogy ő
majd készít magának valamit.
Lementem a Pékségbe és a CBA-ba burgonyás kenyérért és
felvágottért. Kértem Áront, hogy a becsomagolt tízóraija mellé vigyen magával
egy almát is holnap.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése