20200321 szombat
A tavasz első napja. A koronavírussal kapcsolatos hírekkel kezdtem. A járvány se Európában, se Magyarországon nem akar látványosan csillapodni. Pedig, ha valamiért, akkor ezért nézem minden reggel legelőször a híreket. Még a leveleimet sem nézem meg addig, amíg a híreket el nem olvastam volna. Már annyira elkelne egy halvány fénysugár, egy kis jó hír.
Elvégzek két online átutalást (DAKÖV, UPC). Az Equilorból nem sikerült az € elutalása. A fő az, hogy ragyogóan süt a nap.
9-kor lemegyek reggelit készíteni.
Megbeszélem magammal, hogy a jó híreket először magam körül kellene megteremteni. Ha az asztalon lévő kuplerájból mindent eltennék a helyére, ha teljesen letakarítanám az asztalt, az már egy ici-pici jó hír lenne, azzal még a blogomban is el tudnék dicsekedni.
Az olasz tanulásban egy új elemmel bővítettem a szisztémát, ami ugyan lelassítja a haladást, de mégis hatékonyabban fejleszti a megmaradt tudást. A nyelvtani gyakorlatok közbeni példamondatokat egy külön txt állományba gyűjtöm és azokat időnként átolvasom.
Először a reggeli. (A kövön sült hús maradéka a pár szem főtt krumplival, egy kis csípős paprika és tejeskávé).
Utána nekiveselkedtem a lenti szint közepén lévő asztalnak és mindent ami rajta volt a helyére tettem. Volt közöttük sok olyan is. ami csak a mosogatógépig jutott el és olyan is ami a szemétbe került. A mosogatógépet teljesen megtöltve elindítottam. A lényeg az, hogy a végén még az asztalterítőt is kiráztam a terasz lépcsőnél kihajolva.
Mindezt persze végig utáltam és csak azért tettem. hogy bezsebeljem a dicséretet.
Három óra körül úgy döntöttem, hogy elindulok haza. Viszek a gyerekeknek két üvegben kaját, meg a fertőtlenítőszerekből egy-egy flakonnal és majd eldöntöm, hogy hogyan tovább.
A Volánbuszon örültem, hogy nem szembesültem tömegekkel. A 30 fős buszon mindössze öten utaztunk egészen Budapestig. Az úton végig tudtam olvasni Zaka Dominika könyvét.
Ugyanezt az alacsony utaslétszámot tapasztaltam az 1-es villamoson.
Az M4-es metró végállomásán még az a pozitív élmény ért, hogy a kivezető mozgólépcső előtt mindenki kapott a kezeire, kézmosó fertőtlenítő spricnit. Ennek annyira megörültem, hogy el is felejtettem reklamálni, hogy ezt miért nem lehetett preventív módon három hónappal ezelőtt megtenni.
Itthon azután Áron beparancsolt a hálószobába, hogy majd ő elkészíti a vacsorát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése