20200316 hétfő
Reggel 7 óra után ébredtem.
Úgy tűnik, hogy a koronavírus járvány csak nem akar csillapodni.
Indulásnak egy kis Duolingo.
Megnéztem az 1990-ben készült Csapd le csacsi c. magyar filmet. Nem egy nagy szám, de káprázatos szereposztás.
Délben megmelegítettem egy adagot a nagy fazékból, majd elindultan a Barkácsboltba, mert a munka folytatásához a 25 x 25 mm-es kantiléc helyett inkább egy 25 x 30-as L keresztmetszetűre lenne most szükségem.
Útban a Barkácsbolt felé még meglátogattam a Juditnál a két kutyát. Pongó már messziről nagy ugatással és farkcsóválással üdvözölt, mert sejtette, hogy hoztam neki valamit.
Még a házba is bekopogtam, hátha Levente otthon van, de senki nem válaszolt.
Pongó egy pillanatra sem tágított volna mellőlem, nehogy másnak jusson a konc. Előbb a kisebb kutya kapta meg az apróbb csirkemaradékot, majd Pongó a nagy csülök csontot. Nagy volt az öröm.
Még G. Lacinak is beköszöntem.
Közben hívott Pizsu, hogy a doktornő lemondta a csütörtöki jelenésemet.
Mire odaértem a bolthoz, számomra teljesen érthetetlen okból, már délután 3-kor zárva volt.
Nem jöttem teljesen üres kézzel haza, mert a CBA.-ban tudtam venni a válaszfal ajtójának lefestéséhez szivacsokat és gumikesztyűt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése