Ennyire még soha nem aludtunk el. Tíz óra is elmúlt, amikor Emő ébresztgetett, hogy már biztosan bezár a piac. Igaz, hogy Áron már kora reggel óta a számítógép előtt ült, de ő meg nem szólt, mert minek. Egyedül Emőnek volt sürgős a piac, mert az ünnepekre még gondolt néhány beszerezni valóra. A Kárpát kenyér természetesen már elfogyott a Dabi Vegyesboltban és a piaci árusok is erősen megritkultak. Azért vettünk tojást a tortához és a bejglihez, csirkeaprólékot, leveszöldséget a holnapi leveshez és egy rúd csípős szalámit, mert azt nagyon szeretjük.
Visszatérve a bázisra, lévén már majdnem dél volt, nagyon bereggeliztünk.
Délelőtt elültettem néhány smaragdfa magot, majd még utána nézek, hogyan kell tartani, mennyire kell locsolni és milyen érzékeny a hőmérsékletre.
Dacolva a hideggel bő másfél órás sétát tettünk, ami azzal kezdődött, hogy megnéztük vajon nyitva van-e a Gyógyszertár. Később tettünk egy kerülőt a napsütötte Duna parton.
Délután nekikezdtem a karácsonyi diótorta készítésének. Emő közben a töltött káposztát készítette.
Áron sem akart kimaradni a sütés-főzésből, ezért ő tüzet rakott a kúp alatt és kicsalt minket is szalonnát sütni. A diótortának szabtam egy kartondobozt, hogy szállítható legyen, majd az egészet betettük a hűtőszekrénybe.
Közben leszabtam Emőnek a további két polcát és Áronnak a karácsonyi ajándékul készítendő Monopoly táblát. Amíg Áron a Jégkorszakot nézte, fel is ragasztottam rá a Monopolyt.
Emőke hívott és ecsetelte, mennyire sajnálja, hogy nincsen velünk. Kicsit chat-eltünk angolul, csak azért, hogy gyakoroljunk. Este bekapcsoltuk a szaunát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése