Elhatároztuk, hogy Áronnak veszünk a jelenleginél (122-133) egy 20-30 cm-rel nagyobb síruhát, hogy esetleg ne csak idén, hanem még jövőre is jó legyen rá. Tegnap már fáradtak voltunk hozzá, hogy elinduljunk a Decathlonba, de majd ma. Mire Áron bejelentette, hogy ma csak fél nyolc körül ér haza, mert az ünnepség az kétnapos a suliban és ő ráadásul énekkaros. Akkor ma majd elmegyünk nélküle.
Így is történt. Möcivel nem olyan egyszerű a vásárlás. Mindent nagyon alaposan megvizsgál, összehasonlít, majd dönt és később meggondolja magát és kicseréli azt ami az előbb még tetszett, egy másikra. Végül sikerült kiválasztanunk Áronnak egy megfelelő síoverált és két pár síkesztyűt, egyet Áronnak, egyet neki.
TESCO-ba tulajdonképpen csak azért mentünk, hogy az általunk kiválasztott fotókból csináltassunk egy-egy képet, ami majd a Nóra nagyi karácsonyra összeállított albumába fog kerülni. Egyébként csak néhány dolgot vásároltunk, de az éhség miatt vettünk egy egész grillcsirkét és többféle savanyúságot is. Megcsináltattuk a
Itthon azután nekiestünk a csirkének és majdnem az egészet beküldtük. Hozzá kötelező gyakorlatként megettük a nyugger zöldbabfőzelék egy-egy harmadát.
Felhívtuk Ilit, hogy Áron feltehetően korábban fog hazaérni mint mi, legyen szíves fogadja. Otthon Emő felpróbáltatta Áronnal az új síruhát és az csak egy picit volt nagyobb a kelleténél. Ilyenkor jól jön a rég bevált mondat: "nem baj, majd belenő a gyerek".
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése