Nyolc óra körül ébredtünk. Áron még alszik, Möci csendben bemegy hozzá, hogy a számítógép elé ülhessen. Még ír néhány sort Zoli bácsinak a szerelésünkről és a biztosításról. Amikor én is felkelek, kiszellőztetés közben becsületesen megcsinálom a 28 guggolást, hiszen már alig van néhány nap a síelésig és ott bizony helyt kell állni.
Azután mind a ketten lemegyünk. Én kiteregetem a maradék leáztatott bélyegeket és beviszem az istállóba az ötödik fiókot, hogy körbecsiszoljam.
A reggeli elég visszafogott, de azért van benne ruszli, lágy tojás és tejeskávé. Áron készít magának sajtos melegszendvicset és abból, ha szűken is, de azért ad nekünk is.
Reggeli után elrakom a préselőbe a bélyegeket. Emő és Áron, dacolnak a hideggel, mert különben szikrázó napsütés van, és kimennek egy kicsit tollasozni. Mire visszajönnek, Emő szerint már az összes tollaslabda fent pihen az esőcsatornába.
Ebédre megesszük a kotyvasztott leves maradékát, utána pedig túrós csusza szerű főtt, sült tészta, sült szalonna darabokkal, rajta tejföl és túró.
Az angol lecke folytatásaként megnézzük a Cég című filet angol hanggal és magyar felitrozással.
Elültetek további hat tejfölös pohárban előre beáztatott smaragdfa magokat, azt remélve, hogy mire visszajövünk a síelésből, addigra kikelnek.
Pakolás az autóba és hatkor indulás. Többek között hazamentjük az ott felejtett diótortát. Csak a Bureknél állunk meg néhány percre. Kemencés lándos, sajtos rúd és Áronnak almás pite.
Itthon kirámolnak az albán menekültek. Möci készíti a vacsorát, Áron próbál elpakolni a szobájában én pedig leszedem a megszáradt ruhákat a fregoliról. Folytatjuk a céltudatos csomagolást a szerdai indulásra.
Emő megeszi a régi salátát, hoyg attól minket megkíméljen és készít helyette egy új adagot. A salátából és a tortából Emőke viheti haza az 1/5-ét, mert, hogy szűk családban öten vagyunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése