Arra ébredtünk, hogy Áron a nagyszobában a takarójával bebugyolálva fekszik a zöld székben és Manna körülötte játszik. Elmondása szerint már éjjel kettőkor átjött a nappaliba. Mindig mondtam, hogy az én családom nem teljesen norma.
Első dolgom sz volt, hogy bekapcsoljam a fűtést Dömsödön, mivel most már két hete, hogy ott voltunk és azalatt jól áthűlhetett a bázis. A külső levegő hőmérséklete ugyanis -5 fok.
Elkészítettem a reggelit és elkezdtem a készülődést, hogy tíz óra körül indulhassunk Dömsödre. Emő fölment és ugyanezt tette, készülődött. Áron visszaköltöztette Mannát az infrastruktúrájával együtt Emőkéhez és úgy tett, mintha ő is pakolgatna.
Végül csak 11 fele tudtunk indulni, de nem hajt minket a tatár. Katikának meghagytuk, hogy mire vasárnap este hazajövünk, próbálja meg a csatateret ember formájúra varázsolni.
Amikor már, mint az albán menekültek, mindent bepakoltunk az autóba, először a TESCO-t céloztuk meg. Csak apróságokat vásároltunk, no meg persze alapanyagokat az ünnepi töltött káposztához. Ilyenkor a számla alig haladja meg a 15.000.- forintot. Sanyinak vittünk egy kávét és miközben mondtuk, hogy most nem kérünk semmit a lazacos pultról, Boldog Karácsonyt kívántunk neki. Kiváltottuk a tegnapelőtt megrendelt képeket a digilaborban.
Onnan átmentünk a Praktikerbe, de csak egy szál alumínium távtartót találtunk és ránk nem is volt érvényes a -10 % nyugdíjas kedvezmény, mivel nem szombat-vasárnap mentünk.
Innen a bázisig meg sem álltunk. Már majdnem három óra volt mire megérkeztünk. A lakásban meleg - és hála Áginak - nagy tisztaság fogadott bennünket. A közös kipakolás után Áron felment a szobájába és lefeküdt aludni. Úgy tűnik az éjszakai műszak Mannával nagyon kimerítette. Áron még akkor sem tért teljesen magához, amikor Emő a nyugger kajákból feljavított vacsorát feltálalta.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése