Karácsony

A reggeli után a délelőtt azzal telt, hogy behoztam az erélyről az összekötözött fenyőt és belefaragtam a karácsonyfatalpba. Nem volt egyszerű, mert a fenyő lába egy kissé kacska volt és mindenáron el akart dőlni. Amikor végre sikerült egyenesre faragni, Áron azt a feladatot kapta, hogy kezdjen a fa díszítéséhez. Magam is nekiláttam az ajándékok csomagolásának. A nagyi egyik ajándékába, amit Emőtől kapott, még be kellett szabnom a fotót. Délután háromra megérkezett Nóra nagyi. Azonnal behoztuk az erkélyről a halászlét és feltettem melegedni. Nekikezdtünk a nagy karácsonyi véget nem érő zabálásnak. Emő és Nóra nagyi természetesen Beherovkával kezdtek, amihez én nem tudtam hozzászólni, mivel a terv szerint az est végén én fogom hazavinni a nagyit. Utána következett a halászlé. Bevallom, egy kicsit csípősebbre sikerült a tervezettnél, de az íze kifogástalan volt. Áron is megbirkózott a csípősségével, a nagyi pedig nem győzte egyfolytában dicsérni. A töltött káposzta szerintem egy picit sósra sikeredett, mert lehet, hogy szerelmes a szakácsnő. Egy kis tejföllel a tetején rendbe lehetett hozni a dolgot. Már csak a mákos és diós bejglivel kellett megbirkóznunk, mert a vörösbor már könnyen lecsúszott hozzá. A kávénkat Áron készítette, a nagyi pedig majdnem elolvadt a büszkeségtől, hogy neki milyen unokája van.
Alig, hogy befejeztük az ünnepi ebédet, megjött Emőke és kezdődhetett a karácsonyfa kivilágítása, a csillagszórók meggyújtása és az ajándékok kiosztása. Mindenki nagy hűhóval nyugtázta a meglepetését, egy szóval jó buli volt a karácsony.
Este Emő még felment a gyerekeihez, hogy ott is lehessen szűk családi körben. Addig én hazavittem a Nóra nagyit. Nagyi útközben nem győzött áradozni arról, hogy az ünnepi vacsora milyen finom volt és, hogy mi milyen drágák vagyunk, hogy neki egy ilyen szeretetteljes karácsonyt nyújtottunk.  Amikor visszaértem, mi is  felmentünk megnézni őket, milyen ott a karácsonyfa. Csabi nem örült annyira az ajándékának, mert a fényképezőgépen talált néhány hibát. Megígértük, hogy orvosolni fogjuk a problémát, de még magunk sem tudtuk, hogyan. Közben felhívtuk Sefit telefonon, mégis csak ő a legnagyobb Nikon-os öreg róka. Megbeszéltük vele, hogy holnap hármasban meglátogatjuk őket és akkor közelebbről megvizsgálja a gépet.
Mi ketten Emővel lejöttünk kipihenni az ünnep első napjának fáradalmait. Emőke is otthagyta a bulit, meg Manna cicáját, így Áron ott aludt fent a cicával együtt és majd reggel jön.