2012. december 25., kedd

Andrisék az ünnepi vacsorán

Amíg Emő odafent keltegette Áront és rendezkedett, addig nekem is sikerült felkelnem és ahogy előírta felöltöznöm. Áron lejöttekor elkészítettem  a reggelit. Délelőtt tízkor sikerült elindulnunk Sefiékhez. Emő lekapott egy finomnak ígérkező pezsgőt a polcról és rávarázsolt egy arany szalagot. Nagyon jól éreztük magunkat Sefiéknél. Sokat dumáltunk és még így sem tudtunk mindent megbeszélni. A baj gyökere abból adódik, hogy nagyon ritkán vesszük a fáradtságot, hogy meglátogassuk őket. Sefi rögtön előadta az egyik problémáját, amit én kapásból nem tudtam megoldani ugyan, de felhívtam Bélát Skype-on és a segítségével sikerült megtalálni a megoldást. Áron persze elkábította a családot az ördöglakat kinyitási technikájával  Először normál módon két kézzel, azután egy kézzel, majd csukott szemmel, végül a háta mögötti kinyitással.
Sefi alaposan megnézte a beteg fényképezőgépet és ellátott minket mindenféle jó tanáccsal.

Hazajövet elővettem nyolc nagy tejfölös poharat és gondosan elültettem benne a smaragdfa magokat. Mindegyik pohárba tettem legalább 3 magot és a vízen kívül sok optimizmust. A virágföldet Emőke adta és azt tanácsolta, hogy a mag tetején ne legyen több mint 1 cm föld.

Emő estére meghívta Andrisékat családostól ünnepi vacsorára. (Andris = Emő Andrea nevű húga) Ők négyen voltak, mi meg öten és csak úgy tudtuk megoldani a kérdést, hogy felvittük a szétnyitható asztalt és négy széket. Áron, Emőke és a két fiú azonnal nekikezdtek társasozni, mi meg melegítettük a kajákat és terítettünk. Nagyon sok kaja került az étlapra. Volt abban lazac halászlé, csirkeleves, gombaleves, töltött káposzta, sült lazac krumplisalátával, sóskával és főtt krumplival, hogy a süteményekről és a gyümölcs salátáról ne is beszéljek. Csak ettünk és ittunk, míg majdnem kipukkadtunk.

Amikor mi már mind a ketten kidőltünk lejöttünk és otthagytuk a fiatalabbakat. Áron is csak jóval később jött haza..

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése