Előnyaralás

Napsütéses, napelemes napra ébredtünk. Alig múlt még hat óra Áron természetesen már a TV előtt, de legalább jól be van takarózva. Az első dolgom az volt, hogy lemenjek megnézni mit mutat az inverter. A nap még nem süt a napelemekre, mivel azok Dél-Nyugat tájolásúak, de már 30 W termelést mutatott. Még a széken állva láttam, hogyan kúszik fel fokozatosan a teljesítmény. Negyed óra múlva már 100 W fölött járt.

Elkészítettem a kávénkat és a királynőnek az ágyban szervíroztam. Már most látom, hogy ma nagyon sűrű lesz a napom. Mondtam is Möcinek, ma ne nagyon számítsanak rám. Azt  se tudom, hogy melyik végén kezdjem el a munkát, miközben gyakran fogok az Invire (egyelőre ez az inverter beceneve) pillantani.

Közben azért segítettem elkészíteni a reggelit, az elfogyasztásánál pedig teljesen hoztam a formám. Mire hozzákezdtem az inverter alatti vakolat kihullások javításának, addigra már 180 W  volt a termelés. Még szerencse, hogy volt itthon model gipsz. Remélem, hogy egy idő után már megszokom és nem leszek ilyen Watt teljesítmény függő.

Möci kapott Béniéktől két cserép aloe verát. Át is hívta őket háztűznézőbe, hogy eldicsekedjen a napelemünkkel. Most délelőtt 10 óra van és 800 W a pillanatnyi termelés. Kezd combosodni. Pihenés gyanánt írtam néhány sort a blogba. Áron nehezen viseli a szobafogságot, de úgy látom, hogy az új antibiotikum kezdi gyógyítani, mert se láz, se köhögés.

Elküldtem Varjú úrnak a honlap korrektúráját. Délre a teljesítmény átlépte a  bűvös 2000 W-ot és szerintem ez még nőhet. Most már csak arra kell ráfeküdni, hogy az ELMŰ mielőbb szerelje fel az oda-vissza játszós (on Grid) villanyórát, mert amíg az nincs felszerelve, addig a pillanatnyi fogyasztásunk feletti energiát ingyen adjuk neki.

A sikereken felbuzdulva elindultunk a múszaki kereskedésbe, hogy megvegyük a szerelési anyagokat, a huzika napeleméhez. Semmit nem kaptunk rozsdamentesben, a horganyzott pedig nem elég ellenálló a tenger melletti sós levegőn. Ott találkoztunk Feri bácsival, aki elmondta, hogy Gabikának kibicsaklott a bokája.

Hazajövet megnéztem az invit és úgy tűnik, hogy 2300 W-on megállapodott. Ennél jobban, mint ma, szerintem nyáron sem fog sütni a nap. Ez az érték már így is meghaladja a tervezett 2000-2200 W-ot.

Ebédre a maradékokat ettük. Zöldborsó leves, sóska főtt krumplival, spenót tükörtojással és hasonlókat.

Ebéd után újabb feladatot kaptam. Elő kellett készítenem a lazacot mélyhűtésre, majd utána egy kis diótörés következett. Möci persze közben olyan finom almás sütit készített, hogy a fülem is kettéállt tőle.

Áron ledőlt egy picit és azon nyomban el is aludt. Szerintünk ettől nagyon jól fog gyógyulni. A bélyegek rendezéséhez méh hozzá se jutottam, mert át kellett utalnom a mobilszámlámat, miközben Möci finom sütit és a délutáni kávét tálalta.

Még kimentünk egy hosszú Dunaparti sétára, de csak ketten, mert szigorúan betartjuk, hogy Áronnak a gyógyuláshoz egyenletes szobahőmérsékletre van szüksége. Kicsivel hat óra után Möci azt a  Bp.- Bristol járatot vélte felfedezni az égen, amelyikkel mához két hétre mi is repülünk majd.

Az invi leszálló ágat, 1750 W-ot mutatott a naplementében és innen már csak lefele fog menni a teljesítmény. Ezzel nagyjából fel is rajzolható a napi teljesítmény görbe.
Emővel elültettünk két sor évelő sóskát és meglocsoltam a veteményeseinket.

Felhívtuk Csabit, készüljön arra, hogy nemsokára egy teljes hétre birtokba vehetik a bázist oly módon, hogy mi nem is leszünk itt.

Vacsora közben Áron kiharcolt egy fél órás CAPITALY-t, amiből természetesen másfél óra lett, miközben Möci és én teljesen lerongyolódtunk, Áron pedig meggazdagodott. Lefekvéskor el kellett gondolkoznunk azon, hogy ez csak a szerencse műve-e, vagy Áronnak van erre valamilyen külön adottsága és majdan ilyen területen fog érvényesülni.