Azt álmodtam, hogy felkelek és járok. Éreztem, hogy a lábfájásnak nyoma sincs és azzal is tisztában voltam, hogy simán átaludtam az éjszakát. A sugallatra óvatosan felkeltem és kimentem a konyhába. Visszafekve a távolból keltegettem Áront. Ő is jót álmodhatott, mert a morgása azt üzente, hogy egy kicsit még hagyjam aludni. A hírek után nem hagytam. Fél nyolckor már türelmetlenül kérdeztem, hogy hol tart. "Most éppen keresek egy cipőfűzőt." Ennyit arról, hogy este megkértem, minden ruhaneműjét készítse ki. 3/4 8-kor végre elindult, de előtte még bejelentette, hogy nincs itthon se kenyér se tej.
Emőért 8-kor jöttek. Négy napra elhagy és egy Cursillón vesz részt Mályiban. Éppen ideje, hogy óvatosan felkeljek és megpróbáljam magam ellátni. Komótosan felöltöztem és magamra kötöttem azt a derék szorítót, amit a rheumatológus főorvos is ajánlott és szép lassan elindultam, először a postára, majd a CBA-ba. (Csak zárójelben jegyzem meg, hogy a postán az ügyintéző nem tudta, hogy az előtte lévő számológéppel, hogyan lehet kiszámolni egy összegnek a 16%-kal növelt értékét.)
Vettem egy liter tejet és lassan visszakúsztam az ágyikómba. Bevettem a 100 gyógyszert (volt vagy hatféle) egy bögre tej alig volt elég hozzá, hogy mindet lenyeljem.
Átjött Emőke, akivel alaposan megbeszéltük az ő és Möci álláspályázatát. Ismét egy kis felkelés. Megmelegítettem az ebédem és a konyhában!! ülve!! fogyasztottam.
Pihentetésnek befejeztem Orbán Viktornak írt levelemet, de még nem küldtem el, mert előtte szeretném Möcivel együtt mégegyszer átolvasni.
Kezembe került E L James: A szürke ötven árnyalata c. könyve. Erről a könyvről megoszlanak a vélemények. Már annyi jót és annyi rosszat hallottam, hogy gondoltam elolvasom, legyen róla egy saját véleményem is. Bár szegény megboldogult Róza anyám, aki rengeteget, hetente több könyvet is elolvasott, még 92 éves korában is csak állt a könyvespolcom előtt és kérdezte, nem tudsz adni nekem egy jó könyvet, amit még nem olvastam? Ő megmondta, nem szabad mindenfélét össze-vissza olvasni és még attól is óvva intett, hogy egy könyvet többször is elolvassunk, mert mint mondta, az ember élete arra is kevés, hogy a világirodalomnak csak a legnagyobb kincseit elolvassuk.
Áron időben hazaérkezett, de rögtön meg is kért, engedjem le játszani Olivérrel és Bálinttal egy órára. Gondoltam a leghelyesebb ha leengedem és ezzel elkerülöm, hogy legközelebb engedély nélkül tegye ugyanezt és egy órával később jöjjön haza, úgy, hogy azt sem tudom, hol van.
A hazaérkezés már nem úgy sikerült, ahogyan azt megbeszéltük. Áron egy óra helyett két óra máúlva tért haza és nem is Olivérékkel találkozott, hanem Márkkal, akiről tudja, hogy a barátkozását nem annyira preferáljuk.
A receptet még el tudta hozni az orvosi rendelőből, de már kiváltani nem tudta.
Itthon elkezdtünk vacsorázni, de a lecke rendbehozására már nem jutott idő. Azt beszéltük meg, hogy reggel felkel egy fél órával korábban és akkor majd megcsinálja.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése