Arra ébredtem, hogy hat boardbag vesz körül a hálószobában, de abból sajnos csak egy menne át a Ryanair (max 55 x 40 x 20 cm) vizsgán. Sokan próbáltak segíteni, de eddig sikertelenül. Möci nyolc óra után jött le a jó hírrel, hogy a Panni által hozott táska méreten belül van. A méret most már jó, csak a két rúd szalámi nem fér bele hosszába. Nem baj, legfeljebb levágunk a végükből.
Möci figyelmeztetett, hogy a Bookline rendelést ne felejtsem el lemondani. Csak 9 óra után kezdtünk reggelizni, de akkor már négyen, mert Emőke is átjött.
Möci kiadta ruházkodási irányelveket, ami azért nem egyszerű dolog, mivel Bristolban közel 20 fokkal hidegebb van, mint itt.
Közben meghozta a posta a 32 GB-s mikro-SD kártyákat (pontosabban 5 darabot, mivel ennyi volt a minimálisan megrendelhető mennyiség. Egyet rögtön kibontottam és nagy örömömre a tablet azonnal látta. Egyet félretettem Bélának és a többit feltettem a Vaterára 4000.- /darab áron és akkor jól jövök ki belőle.
Le kellett szaladnom a postára a takarékcsekk miatt, mert elsején mi már nem leszünk itthon.
Egész nap próbáltunk csomagolni, de csak nem akart haladni a dolog. Fent ebédeltünk Emőnél a hétvégi csirkepörkölt és galuska maradékát savanyúval.
Felhívtuk Ellit, hogy estefelé mehetnénk-e hozzá Emő, Csabi és én pedikűrre Sajnos csak 1/2 6-ig fogadóképes, ezért Csabit nem vihetjük, mert ő 7-ig dolgozik.
Közben Áron próbálkozott, hogy hány alsónadrágot, nadrágot és trikók tud magára húzni anélkül, hogy megsüljön, mivel a repülőn 10 kg-ban van maximálva a fedélzetre felvihető csomag súlya. Fel is ment Möcihez tartani egy ruhabemutatót.
Amikor elindultunk Pátyra Ellihez, akkor még azt ígértük Áronnak, hogy 1-2 órán belül visszajövünk. Ellinél azonban utolért minket Béni telefonhívása, hogy a szivattyú elindul ugyan, de a víz nem jön belőle. Ekkor már 1/2 8 fel járt. Én felajánlottam Möcinek, hogy gyorsan haza hozom és teszek egy oda-vissza utat Dömsödre. Möci azt mondta szívesen lekísér, de akkor hívjuk fel Ilit és Emőkét, hogy Áronra legyen addig gondjuk. Így rövidebbnek sikeredett az út, mert még úgy is leértünk egy órán belül, hogy közben vettünk vacsorának valót a szigethalmi SPAR-ban. Már zárni készültek, amikor beestünk az ajtón.
Fél kilenc körül leértünk. Én rögtön a szivattyúval kezdtem. Béni is átjött és látta, hogy csak azért nem kapta fel a szivattyú a vizet, mert a lábszelep elejti a vízoszlopot és azt előbb fel kell tölteni vízzel. Biztonságból odaadtuk Benőnek az istálló kulcsát is, hogy ha ez újra előfordul, akkor el tudja végezni a feltöltést nélkülünk is.
Mire megvacsoráztunk, úgy döntöttünk, hogy csak reggel megyünk haza. Már ránk fért egy egy-éjszakás kaland, ezért inkább felhívtuk Emőkét, hogy figyeljen oda Áronra a lefekvést illetően.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése