Világnézet

Nyolc óra után ébredtünk. Ma nem volt olyan szikrázó napsütés, mint az elmúlt hét bármelyik napján. Kicsit felhős volt az ég, de azért jó időnek ígérkezett a nap. Sürgettem Emőt, hogy igyekezzen, mert el fog fogyni a kárpát kenyér. Anélkül nem indulhatunk, hogy be ne kapjunk egy kávét. Áron már a számítógép előtt ült, amikor elindulunk a piacra. A Dabi Vegyesboltban öt perccel az érkezésünk előtt vitték el az utolsó vekni kárpát kenyeret. Az igazság az, hogy odaszólhattam volna telefonon, mint azt már máskor is megtettem, de ez alkalommal megfeledkeztem ennek a lehetőségéről.
A piacon mindenhol eladósodtunk, mert nem vettük észre, hogy nincs nálunk elég készpénz. 1000 forintot hitelezett a kolbászos, 100-at aki a piros paprikát árulta és ugyancsak 100-at a palántás néni.
Természetesen mindenkinek visszavittük a tartozásunkat. Vettünk csípős szalámit, tojást és sütni való húsos szalonnát.
Amíg a reggeli készült, addig elültettem a két új paradicsom palántát. A reggelit a kúp alatt tálaltuk fel. Addigra már nagyon jól sütött a napocska. Áron visongva  állapította meg, hogy virágba borult a cseresznyefa és a szilvafa. Mindkettő szemet gyönyörködtető látvány volt.

Reggeli után mindenki elkezdett tanulni. Möcinek segítettem angolt tanulni, Áron pedig a Természetismeretet könyvből olvasta el azt a fejezetet, amit szerinte éppen most tanulnak az iskolában.

Sokat beszélgettünk. Emőt mélyebben érdekelte, hogy én mit gondolok a párkapcsolatról, a házasságról és a templomi esküvőről. Az eddig együtt töltött másfél év alatt sokat csiszolódtunk egymáshoz, a bel- és külpolitikát illetően sokat közeledtek az álláspontjaink, mert erősen adunk egymás véleményére. Nem úgy a világnézeti kérdésekben, mint az Isten, a vallás, a hit és az ehhez kapcsolódó témákban, mert ezek egy tapodtat sem közeledtek egymáshoz, miközben az értékrendünkben az alapvető értékeink szinte 100 %-ban megegyeznek.

Tettünk egy nagyobb sétát, ahova Áront is vittük magunkkal. Betértünk Pista bácsihoz köszönteni, ahol bekaptunk  egy-egy felest.

Hazafele beugrottam Feri bácsiékhoz a fűnyíróért, hátha le tudom győzni a lustaságomat és nekiállok füvet nyírni. Még egy 12 V-os izzót is kértem az akku kisütéséhez.

A kései ebédre Möci megsütött (és odaégetett) néhány lazac szeletet és azt tálalta paradicsomos káposztával, ami nagyon finom volt és utána készített még egy grízes tésztát, szilvalekvárral és fahajas porcukorral, ami szintén jóra sikerült.

Möci megreklamálta a mosőgép feltöltő csapját, amit egyszerűen nem lehet elzárni.
Megpróbáltam megjavítani, de annak eredményessége csak holnapra fog kiderülni, mert a műgyantának térhálósodnia kell.

Délután angoloztunk, este pedig a locsolás és a vacsora után egy kicsit szaunáztunk. A Malamud könyvön (Új élet) vita volt, hogy ki olvassa. Végül abban maradtunk, hogy egyikünk felolvassaa másiknak az ágyban.