Áron ELINDULT

Ma Áronnak 1/4 8-ra a Kongresszusi Központ előtti parkolóban kell lennie. Onnan indul az egész iskola Ópusztaszerre. Úgy érzékeltem, hogy mind a ketten eléggé izgultunk, hogy Áron le ne késse a találkozót, illetve a negyedórával későbbi indulást.

Onnan is érzékelhető volt az izgulás, hogy reggel 1/2 6-tól, már egyikünk sem tudott aludni.
Áron átjött az én ágyamba, odabújt, beszélgettünk. Nagyon jó nekem, hogy ő még tud kisgyerek lenni, (ha akar!)

Annak külön örült, hogy odaviszem autóval, mert tömegközlekedéssel, egyedül még sohasem ment a Kongresszusi parkolójához.

3/4 7-kor indultunk. Kis hátizsákjában vitte a saját maga készítette szendvicseket és 7 óra után nem sokkal már oda is értünk. A parkolóba nem lehetett behajtani, mert beton tankcsapdák állták el a bejáratokat, de a csoportosulást, olyan 50-60 méterre már lehetett látni. Nekem az volt a szándékom, hogy odakísérem Áront a többiekhez, de erről Áron határozottan lebeszélt és egy sebtében adott puszival már le is zárta az ügyet és ment a többiek felé. Most éreztem először, hogy el kell vágnom a köldökzsinórt. Ha megértem, ha nem, tudomásul kell vennem, hogy Áron már nem kisgyerek, egyre önállóbb lesz és ha érzelmileg még kötődik, azt egyre kevésbé fogja, főleg másik előtt kimutatni.

Egy pillanatig szomorú lettem, mint akit készülnek megfosztani valamitől, azután hirtelen eszembe jutott egy negyed évszázaddal ezelőtti kép, amikor Ginger-re a kismacskánkra az anyja fújt egy haragosat, mint aki azt mondja, hogy most már ne gyere hozzám szopizni, menj és fogjál magadnak egeret. Nőjél fel és állj a saját lábadra.
Ginger anyjától tanultam meg akkor, hogy a köldökzsinórt el kell tudni vágni még akkor is, ha ez egy szomorú aktus.

Áron elindult és ezen az 50-60 méterem vissza se nézett, ami nekem szokatlan volt, mert ilyen még soha nem fordult elő és én tudtam, hogy ELINDULT.

Kicsit szégyellem magam, hogy most amikor ezeket a sorokat írom, elhomályosul a látásom, mert eljut a tudatomig, hogy akkor ennyi volt. Tizenkét év és ezentúl ő már nem mindig az enyém. Néha saját maga lesz, az is lehet, hogy egyszer majd másé és nekem majd a maradékkal kell beérnem. Ez az élet rendje.

Itthon betértem a CBA-ba és vettem reggelinek valót, amit fönt azonnal el is fogyasztottam.

Az asztali számítógép egyre gyakrabban felmondja a szolgálatot. Most például a Windows 7 üzemmódban elég gyakran bejön a "kék halál". Ha ez olyankor történik, amikor valamit írok és még nem mentettem el, akkor az addigi iromány elveszett. Egyébként mindig nagyon gyakran elmentem a munkáimat írás közben. De például a sakknál, ha bejön a "kék halál", akkor amire újra feláll a rendszer és be tudok lépni, addigra idő túllépés miatt vesztesnek nyilvánítanak.

Beborítékoltam és ajánlva feladtam a napok óta készülő levelemet Varga Mihály Nemzetgazdasági Miniszter Úrnak. A levél tartalma olyan, hogy amellett nem lehet elmenni válasz nélkül. Ráadásul, szándékaimtól és tőlem teljese függetlenül éppen a napokban nagy belpolitikai vihart kavart az általam is megírt téma.

Az új Samsung GALAXY S5-re feltöltöttem a legfrissebb IGO térképeket és POI-kat. és lassan készülődtem elindulni a Renault Baumgarten-hez a visszapillantó tükör mozgatás és a klíma javítása ügyében. Dénes Úr megvizsgáltatta a problémát és kedd reggel 8 órára adott egy időpontot.

Itthon megmelegítettem egy nyugger kaját (valamilyen sertés pörkölt szerűség volt rizzsel) és meg is ettem.

Már éppen ideje volt, hogy itthon foglalkozzak egy kicsit a bélyegekkel. Le is vágtam egy jó nagy adagot a borítékokról és beáztattam.

Emőke azzal jött át, hogy Mannát este levitte a kutyafuttatóra és reggel hiába hívogatta, hiába kereste, egy órán keresztül nem jött elő. Én a hallottak alapján jobban izgultam mint Emőke.

Amikor Möci hazaért, hallva a Manna ügyét, azt javasolta, hogy menjünk le, mert az én "Mannuska!" hívogatásomra Dömsödön is elő szokott jönni.

Lementünk a kutyafuttatóra és valóban, az első "Mannuska" hívogató szóra előbújt az egyik bokor mögül.

Möci elkezdett tanulni, én pedig lementem bevásárolni a CBA-ba és mindent összevásároltam, ami egy lecsóhoz kellhet.

Már elkezdtem készíteni, amikor Áron megérkezett és azonnal nagy élménybeszámolóba kezdett.

Amíg a lecsó rotyogott, addig Möcivel angoloztunk. Csak a vacsora idejére szakítottuk meg a tanulást. Áron négyünknek terített. A lecsónak akkora sikere volt, hogy Csabinak nem is hagytunk belőle.

Az angol tanulást csak tíz óra után hagytuk abba, mert Möci már nem látta a betűket a fáradtságtól.

Este még 10 óra után eltettem a hűtőbe a kész kefírt és az új adagot kitettem a konyhaablak elé a kefir gombával.