2014. június 26., csütörtök

Telefonpózna borsó kudarca

Mindig locsolással kezdődik a dömsödi reggel.

Látom, hogy Zsófi néni és Zsolti telkén az egyik sárgabarack fa hullatja a gyümölcsét. Zsófi néni 84 éves és mozgásszervi problémái vannak. Miután tudom, hogy Zsolti  csak péntek délután tud lejöni, átmegyek Zsófi nénihez és felajánlom a segítségünket. Mindent kínálok:
- megyek a piacra, hozzak-e valamit? Köszöni, nem kér semmit.
- ha átjön Zsófi néni és ott leül a kempingszékbe és onnan dirigál, szívesen összeszedem a lehullott barackot Zsófi néninek. Köszöni, de már sokat összeszedett és be is főzött belőle, viszont szívesen odaadja a megmaradt egy vödörnyit, ha Möci nem haragszik, ha van közötte törődött is. Ez az én formám, adni szerettem volna és helyette kaptam.

Egyedül mentem a piacra. Vettem  paradicsomot és  Esztikétől tejet, tehéntúrót, szalonnát és  meggyet.

Bent reggeliztünk, amihez olyan kőrözöttet készítettem,ami hét nyelven beszélt.

Nagy nehezen rászántam magam, hogy elkezdjem a telefonpózna borsó . Mivel magamtól nem tudom megkülönböztetni, hogy melyik a borsó kezdemény és melyik a gaz, rá voltam utalva arra, amit tanult lányom Emőke mondott, hogy annak olyan kis lóheréhez hasonló levele van.

Közel két órai munkámba telt, hogy azon a néhány négyzetmétere csak az a pár kis lóhere alakú maradjon meg. A nagy csalódással akkor szembesültem, amikor észrevettem, hogy a paradicsomosban ugyanilyen kis lóhere alakúak vannak, de százával.

Ahogy Möcinek megígértem nekiálltam a két vödör sárgabarack kimagozásának és szállítottam Möcinek aki nagy lábosokban végezte a lekvár befőzést.

Hetzer úrnak átküldtem KP telefonszámát. Nem sokkal később jött az e-mail, hogy már sikerült is beszélnie vele.

Kis blog írás, néhány online sakkparti és közben egy picit angolozunk is.

A Dunaparton nagy az élet, én pedig úszok egy nagyot. Utána locsolás és foci VB.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése