Duna

Végre itt az igazi nyár. Dömsödre készülődve nem kell bekapcsolni a fűtést.

Reggelire kitunkoltam a nagy pörköltes lábast és főztem egy lágy tojást.

9-re kellett mennem Norcikám pénzéért. Onnan felhívtam Nóra nagyit, hogy volna-e kedve, hogy valahol együtt kávézzunk, de azt mondta, hogy ahhoz nem érzi magát elég jól.

Itthon tovább csiszolgattam a kütyün az iReader-t és rögtön tettem is bele néhány száz könyvet.

Möci és Áron is korán érkeztek haza, úgy tűnt, hogy nincs komoly akadálya annak, hogy korán induljunk Dömsödre.

Az első állomás a TESCO. Mind a hárman bementünk. Áron azért, hogy visszaadja az ezer üveget, Möci pedig azért, mert, mint mondta sok mindenre szüksége volt.

Csak tankolni álltunk meg és persze még a bureknél. Ott mindenki bekapott valamit kedve szerint.

Még javában tűzött a nap amikor leértünk, ezért azonnal ledobtunk magunkról mindent és rohantunk a partra. A víz 24 fokos volt, de ennek ellenére csak én úsztam. Még így is több mint egy hónapos lemaradásban voltam a szokásos Duna felavatásában. A stég mellett kicsit sok volt a hínár, de a víz beljebb nagyon kellemes volt.

Egy nagy zuhany és egy kis unicum jót tett az úszás után.Vacsorára megmelegítettük a grillcsirkét és hozzá különféle savanyúságokat majszoltunk.

Naplemente után meglocsoltam volna a veteményest, ha jött volna a víz. A szivattyú nem akarta felkapni a vizet. Már négy vödör vizet töltöttem egymás után a légtelenítőbe, de nem és nem. Pedig a veteményes teljesen ki van száradva és a smaragd fa is nagyon szomjas. Ilyen későn már nem szerettem volna zavarni a Feri bácsit, de holnap megkérem, hogy segítsen.

Este még egy jót szaunáztunk, azután lefekvés.