Korán ébredtem, de Áron még korábban. Csak beköszöntem egy kurta "Jó reggelt"-tel. A reggel még szorgalmasan ment. Meglocsoltam a veteményest, majd elkezdtem készíteni a reggelit. Áronnak csak akkor szóltam, amikor már lehetett tálalni.
Reggeli után megint mindenki ment a saját dolgára. Áron Skype-olt Leóval és Jukival, én pedig kitettem egy széket a napra és olvasgattam a Susan Howitch könyvet. Néha elővettem a szótárt és felírtam az ismeretlen szavakat.
Délig ment a lógás és a lazulás.
Délben átnéztük Áron tegnapi ötfordulós sakkversenyének a partijait. Nekem Áron bátorsága a sakktábla mellett nagyon tetszett.
Délután még úsztunk egy nagyot a Dunában, azután elkezdtünk hazafele készülődni. Ebbe beletartozott a veteményes késő délutáni locsolása, a bringák, a fűnyíró és a kisebb létra elpakolása, a Duna kijárat és az istálló bezárása. Úgy szerettük volna a pakolást befejezni, hogy a 6:57-es buszt még a megtelt hátizsákokkal is elérjük gyalog.
Minden haza viendő kaja: tej, szalonna, tojás, kefir, kenyér, cseresznye, zöldbab és a maradék csirkepörkölt bekerültek a hátizsákokba. Áron ezen kívül még vállalta, hogy egy nagy sporttáskát is hazahoz, hogy a héten abba pakolja a Vándor táborba vinni tervezett cuccokat.
A veteményes locsolását a legutolsó pillanatig halasztgattam, nehogy a nagyon felmelegedett növényeket érje a hideg víz. Még így is próbáltam úgy locsolni, hogy inkább a talajt érje a víz és ne annyira a növény leveleit.
Mindent bezártam (igaz, hogy a nagy kapkodásban elfelejtettem beriasztózni a házat) és úgy indultunk, hogy elérjük a 7 óra előtti autóbuszt. Úgy látszik, hogy elszámoltuk magunkat, mert nem hét előtt öt perccel, hanem 7 után öt perccel értünk a megállóba. Annak viszont örültünk, hogy olyan sokan állnak a megállóban, mert az azt jelentette, hogy a busz még nem jött. Két perc múlva meg is érkezett. Felszálltunk.
Egy jó óra múlva értünk a Népligeti végállomásra. Áron azt az újítást javasolta, hogy ne M3-as metróval és utána 8-as busszal menjünk, hanem a 103-as és a 108-as busszal. Elég nehezen találtuk meg a 103-as busz megállóját, mert a kereszteződés építés alatt állt és minden buszmegállót ideiglenesen máshova költöztettek. Az M3-as metróhoz csak azért mentünk le, hogy megvegyük Áronnak a menetjegyeket. Hazaérve már tudtuk, hogy ezzel az újítással rossz lóra tettünk.
Már a 108-as buszról felhívtuk Juditot, hogy megszervezzük a holnapi teniszező csapat szállítását. Judit azt javasolta, hogy átjön és ketten kimegyünk a saját autójával (Renault Espace) Budaörs túlsó végére. Ott felvesszük Judit céges autóját, majd mind a kettővel visszajövünk és az Espace-t itt hagyja nekem és én azzal fogom tudni szállítani a gyerekeket a Budaörsi Tenisz Centrumba oda-vissza.
Möci lejött az érkezésünkre és kezelésbe vette a nagy cseresznye szállítmányt, amit a hosszú utazás már egy kissé megviselt.
Áron azt mondta, hogy menjek nyugodtan, ő egyedül meg fog fürödni és lefekszik, mintha itthon lennék és folyton noszogatnám. Ettől azután, amikor Judit megjött, nyugodtan indultunk Budaörsre.
Este tízre már újra itthon voltam és mentem fel, hogy megnézzem Emő hogy áll a jövő heti szóbeli vizsgájára készüléssel. Ott volt Csabi, Ági és mi a "listening" meghallgatásokkal és szemmel láthatóan egymást zavartuk.
A kikérdezés egyre nehezebben ment, mert Möci már nagyon fáradt volt. Én is hulla fáradtan estem az ágyba.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése