Úgy indult a reggel, hogy amikor Áron és Möci is elhagyták a fedélzetet, lementem friss tejért és debreceniért, majd kicseréltem a megtermelt kefirt megtermelendőre és nyugiban megreggeliztem, majd lementem a postára a lejárt kincstár jegyet kicseréltetni egy újra.
Feljöve elindítottam a nagymosást. Utána felhívtam Nagy urat a Hollakótól, hogy beugorhatok-e az antenna rúd kupakjáért.
Ha már felhívtam, akkor szívességet kérve kérdeztem, ha arra mennék a huzikával, akkor kifúrná-e az antenna rúd helyét. Ezt teljesen elutasította, mert mint mondta nagyon el vannak foglalva. Azért én a tutira menve úgy érkeztem hozzá, hogy már alkoholos filc tollal be volt jelölve, hogy hol kellene kifúrni. A kupakot ki is készítette nekem és az ellentmondása is ott már alább hagyott és mondta, hogy tolassak be és az egyik szakembere kifúrja.
A többi már ment simán. Tolatni ugyan nem mertem az úttesten keresztbe, de gondoltam, orral bemegyek és majd ott leakasztva, orral fogok kijönni. Egy nagyon precíz szakember lépett a huzikába és néhány ellenőrző mérés után ki is fúrta a huzika mennyezetét ott, ahol ki szeretném tolni az antenna árbocot. Az eső ellen még le is ragasztottuk a lukat.
Innen a bánya parkolójába vittem a huzikát és leadtam a forgalmit és a huzika kulcsait, hogy Nagy Feri elvihesse a műszaki vizsgára.
Még megebédeltem a bánya éttermében. A frankfurti leves kifogástalan volt, a marha tokány annál kevésbé, mert a rizibizi körete kiszáradt volt.
Még átgurultam (de most már a huzika nélkül) a BTC-be, hogy megbeszéljem a fiúk tenisz táborának a részleteit.
Itthon elkezdtem összeállítani a Varga Mihály miniszter úrnak tervezett levelet. Már a felével majdnem elkészültem, amikor megérkezett Bence. Megtartottam a tanév utolsó matek óráját, de ebben már több volt a nem szigorúan vett matematika és inkább társ tudományok felé kalandoztunk. Bence nagyon hálás közönség és látszott rajta az őszinte érdeklődés. Tipikusan az a rossz tanuló, akinek a tanára nem volt képes felkelteni az érdeklődését.
Áron és Möci is hazaérkeztek. Möci készített egy túrós csusza szerűséget Áron pedig leült Emőkével közösen gyakorolni.
Befejeztem a levelet és felvittem Möcihez, hogy sorról-sorra beszéljük meg a benne javítani valókat.
Áron Mannázással fejezte be az estét, de közben majdnem egy órát gyakoroltak Emőkével közösen. Én még próbáltam sakkozni, de az asztali gép XP-jével nem lehet, mert valamilyen sérülés miatt az egérrel nem lehet a figurákat mozgatni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése