Bár 1/2 5-re volt beállítva az ébresztő, de már 1/2 4 előtt felébredtem, hogy megnézzem, nem aludtunk-e el. Végül még valahogyan kihúztam 1/2 5-ig és csak akkor keltem.
Ébresztettem volna Áront, de már ő is ébren volt. Áronnak egy bögre mézes tejet, magamnak pedig egy tejeskávét melegítettem. Még el sem indultunk, máris két homokszem került a gépezetbe. Áron nem találta a két napja készített Arra most már nincs idő, hogy újat készítsek, ezért kockáztattam és odaadtam az eredetit. A másik probléma, hogy csak most tudtam meg, hogy Áronnak nincsen esőkabátja. Valamit betett helyette a hátizsákjába.
A tervezett 3/4 5 helyett csak öt előtt pár perccel indultunk, de a város annyira kihalt volt, hogy időben odaértünk a találkozóra. A Keleti Pályaudvar órája alatt volt a találkozó meghirdetve 5:25-kor.
Kolláth Erzsi néni és a segédei felmérték a megjelenteket és indulhattunk a külső 1-es peronra.
Áron otthon még egyfolytában puszilgatott és a nyakamon lógott, itt azonban már kibújt az átkarolásom alól, mert azt a többiek is látják.
A Keleti Pályaudvar épülete és környéke az M4-es metró építésével párhuzamosan rendbe tétetett, de belül elkeserítően le van robbanva. Az, hogy a vasúti szerelvények hogyan néznek ki, arról jobb nem is beszélni.
Hosszú búcsúzkodás után Krisztával együtt indultam haza. Őt letettem Gazdagréten és mentem a bányába a huzikáért. A huzika felcsatolása rutinból gyorsan ment. Végül a Gazdagréti téren sikerült egy jó parkolóhelyet találni a szerelvénynek.
Möci és Emőke csak kilencre tudtak elkészülni az indulásra. Az én feladatom az volt, hogy becuccoljak az autóba és Mannát is betegyem a macskahordozójával együtt. Először a Bureknél álltunk meg. Ott kitettem Möcit és Emőkét, de a hosszú szerelvénnyel csak 20 méterrel előrébb a Gumipont szerelőállásánál tudtam félreállni. Beköszöntem a főnöknek és elnézést kértem a betolakodásért, de megnyugtattam, hogy csak pár percre foglalom a munkahelyet, amíg a lányok megveszik a pékárút a szomszédban. Semmi probléma, n-mondta -, sőt jöjjek be, mert van egy kis elszámolni valónk. Sikerült ugyanis eladnia a nála bizományban hagyott két darab acél felnit. A 18.000.- forint soha nem jöhetett jobbkor.
Olyan korán érkeztünk Dömsödre, hogy a piac még javában működött.
Amíg Möci és Emőke piacoztak, addig én elmentem a csavar szaküzletbe, hogy megvegyem az antenna árboctartójához a speciális méretű csavarokat. Mire megvettem az unicumot, a sört és visszaértem, a lányok már minden szükségest megvettek. Ebben a gumis bácsi mai anyagi támogatása agy segítségre volt.
A bázisra érkezve a kipakolás és Manna kiszabadítása után rögtön meglocsoltam a veteményest, mert már nagyon ki voltak száradva. Egy gyors reggeli és már el is kezdtem az antenna árboc szerelését.
Möci nagy balhét csinált, mivel úgy ítélte a helyzetet, hogy a házban nagy a piszok és a rendetlenség. Engem és Emőkét ez annyira nem izgatott, de azért fülem-farkam behúzva felhívtam Ágit, hogy jöjjön el takarítani. Ági éppen máshol takarított és azt mondta, hogy legkorábban holnap reggel, azaz vasárnap tud csak jönni.
Möci elment egy kőrt bringázni és azzal a hírrel jött vissza, hogy a nyilvános strandon halászlé főző verseny van. Ettől kedvet kapva Möcinek az volt a javaslata, hogy csináljak tüzet a hússütőn a kúp alatt és a csirkéből, amit erre a célra előkészít, készítsek bográcsban egy finom csirke pörköltöt, ő pedig készít hozzá slambucot körítésnek és egy magyaros uborkasalátát.
Közben Emőke learatta a zöldborsót és gyomlálta a veteményest.
Az ebéd a kúp alatt fantasztikus volt. Előtte természetesen unicum, utána pedig sör és kávé.
Az idő nekünk kedvezett. Ki is használtuk és kimentünk a partra és úsztuk a Dunában. Emőke csak napozott. Gábor és Klári horgásztak a szomszéd stégen.
Mi előbb bejöttünk. Emőke később reklamált is, hogy mi nagyon elvoltunk egymással foglalva.
Este, miközben néztem a foci VB-t, máris elkezdtem aggódni, hogy vajon mi lehet most éppen Áronnal.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése