Másnaposan ébredtem. Arra még emlékeztem, hogy hajnaltájt
is kijöttem a konyhába, mert szomjan akartam halni, de egy kis kefir helyretette a dolgokat.
Az első dolgom megnézni, hogy Áron hogy van. Szerencsére
jól, mert már a reggelt Internetezéssel kezdte. Kiporcióztam a gyógyszereit és
kértem, hogy ameddig lent leszek a CBA-ban, legyen szíves kirámolni a mosogató
gépet.
Hoztam tejet, sört és köménymagos kenyeret.
Lefejtem a mai adag kefirt és feltettem az új adagot.
A kényeztetés folytatódik. Reggelire főtt debreceni volt,
kefir és lágytojás.
Áront kértem, hogy ha úgy gondolja, hogy délután megy
Mariannhoz zongora órára, akkor egy kicsit gyakoroljon.
10 óra tájban odatettem az egyik körmöt főni és mielőtt
teljesen megfőtt, beleaprítottam néhány szem krumplit.
Elővettem a kazetta digitalizálót és miután felinstalláltam a
hozzáadott programot, megpróbáltam elindítani. Az eredmény csak másfél óra múlva
fogom megtudni, mert automatikus kazetta fordítója van.
Délután háromkor azt javasoltam Áronnak, hogy úgy induljon
el a zongora órára, hogy időben odaérjen. A legjobb az lenne, ha én is vele mehetnék. Ennek örült egy kicsit, de olyan lassan készülődött, hogy már 15:23-kor
szálltunk fel a 153-asra. A busz is csak tíz perc múlva indult volna, ezért úgy
döntöttünk, hogy mégis visszafordultunk.
Este még belefért egy Duolingo.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése