Békekölcsön

Manna már nyolc óra körül dugdosta az orrát, hogy keljek már fel. Nem volt mit tennem, felkeltem, hogy kiengedjem, de mint kiderült, nem ki akart menni, hanem azt akarta, hogy valamilyen finomabb kaját tegyek a tálkájába.

A piacra csak úgy tudtam menni, hogy a kapura kitettem egy nagy tace-pao-t a kéményseprőnek, hogy "a piacra mentem, kb. 10:00-re érek vissza."

A piacon vettem füstölt cuccokat, tojást, kelkáposztát, lila káposztát és a vegyesboltban prézlit és Mannának egy macska konzervet.

Visszaérve a papír még ott lifegett a kapun.

A Péternek szánt elektromos vízmelegítő vadi új fűtőbetétjéhez adott anód szárából lefűrészeltem 65 mm-t. A maradék részen vágtam egy új M6-os menetet és így már össze tudtam szerelni.

Felhívtam Norcit Viberen a bankügyek miatt. Nem jutottunk előbbre, pedig engem aggasztottak Bokros Lajos tegnapi mondatai. 

"Ha ez a kormány meg tudta lépni azt, - amire minden normális ember úgy gondolta, hogy ez nem fordulhat elő - és le tudta nyúlni az emberek magánnyugdíj pénztári megtakarításait és bevezesse a tranzakciós adót, akkor attól sem fog  visszariadni, hogy zárolja a takarék betét állományokat."

Viktor majd talál rá egy szalonképes nevet pl.: Szent Magyar Nemzet kötvény és megoldja.

Ilyesmire volt már példa ebben az országban, csak akkor Rákosi Mátyás volt a góré és a lenyúlást Békekölcsönnek nevezték.

Levágtam egy adag áztatni való bélyeget.

A huzikába visszaszereltem a riasztót. Minden tökéletesen működött, csak a szirénának rekedt be a torka. Ha szárazabb idő lesz, akkor megnézem, hogy mi lehet a hiba, mert ez a sziréna az alvázra van felszerelve és most ott nagy a sár.

-

Elkezdtem készíteni az ebédet. Először csak a krumplit sós vízbe tettem oda főni, majd a feldarabolt kelkáposztát. Később belekerült a fokhagymás rántás.

Mire Áron megjött, már a csirkecombok is be voltak panírozva.

Nagyon büszke voltam, hogy Áron ilyen ügyesen abszolválta egyedül az utat Budapestről Dömsödre. Annak már kevésbé örültem, hogy miután Mariann SMS-ben lemondta a zongoraóráját Áronnak, nem egyenesen Dömsödre jött, hanem előbb hazament Gazdagrétre, egy kicsit Internetezni.

Öt óra után  csörgött rám a fiú, hogy már a buszon ül. Megint szervezkednem kellett arra az esetre, ha netalán jönne a január 10-ére bejelentkezett kéményseprő. Zoli bácsi elvállalta, hogy figyelni fogja a kaput, amíg én kiszaladok a buszmegállóhoz Áronért. Autóval ez oda-vissza sem több, mint 5-6 perc.

Bekapcsoltam a fritőzt és bedobtam két csirkecombot, de este hiába kínáltam a friss kajával, ő azt mondta nem éhes, így azután egyedül vacsoráztam.

Kicsit megint könyörögni kellett a lefekvésnél, hogy mikor legyen takarodó.