Karving léc

A világ két lustáját Gábor csöngője keltette fel 9-kor. Csak a két kocsonyás tányért hozták vissza, de ez jó alkalom volt, hogy kibújjak az ágyból.

Először nem értettem, hogy miért van olyan hideg, de azután kiderült, hogy a GSM adapter szakította meg a fűtést. A fűtést visszakapcsoltam és visszabújtam az ágyba.

Felkelve vettem egy forró zuhanyt, amit hajmosással és borotválkozással kapcsoltam össze.

Olyan későn kezdtünk el reggelizni, hogy az már szinte ebédnek is beillett.

Kiteregettem a leáztatott bélyegeket.

Manna nagyon jól érzi magát. Egész nap ki-be járkál, közli ha éhes, közli ha szomjas.

Megcsináltam a Duolingó mai francia adagját.

Ma korán kell elkezdeni összepakolni, mert Áronnak 5 órakor kezdődik az angol órája Krisztánál.

Háromkor felszólítom a fiút, hogy ő is kezdjen el pakolászni. A megszikkadt bélyegeket beteszem könyvekbe és pontban négy órakor el tudunk rajtolni.

Hazafele jövet telefonált egy vevő a vaterán meghirdetett Áron 130-as karving léce ügyében. Én vezettem és Áron beszélt vele, kérve, hogy egy óra múlva hívjon újra.

Áront letettem Krisztáéknál és utána egyedül cipeltem fel mindent. Leadtam Mannát és bekaptam egy életmentő unicumot.

A vevő hamarosan telefonált és közölte, hogy egy fél óra múlva találkozhatunk a sílécért. Fél óra múlva rám csörgött, én levittem a sílécet a buszvégállomásra és egy perc alatt lebonyolítottuk az üzletet.

Visszatérve megírtam a blog elmaradásaimat és várva, hogy Áron nemsokára hazaér feltettem a vacsorát.

Amikor Áron megjött, akkor a fritőzt is bekapcsoltam, hogy a kelkáposzta mellé megsüljön a rántott csirkecomb is amit még Dömsödön bepaníroztam.

 A vacsora finom lett, de a készítésénél elkövettem egy nagy hibát (lásd a holnapi blogbejegyzést).