A rendetlenség

A reggel rosszul kezdődött. Áron, nem sokkal 7 után azzal ébresztett, hogy nem találja a kék tornazsákját. Ketten is keresgéltük, de eredménytelenül, illetve azzal az eredménnyel, hogy Áron a sáros cipőjével összejárkálta az egész lakást és végül tornazsák nélkül 15-20 perccel később azzal a meggyőződéssel indult a suliba, hogy bizonyára Kati néni a tornazsákot valahova besuvasztotta.

Nem örültem annak, hogy Áron 20 perccel később indul a suliba, tudva, hogy reggel még a tömegközlekedési bérletét is meg kell vennie. Ilyenkor mindig szorongok, hogy valahol egy autó elé szalad, csak hogy el ne késsen.

Nekem elég volt nyolckor kelnem, hogy a huzika riasztóját ki vigyem a Global Export-Import szevizbe, ami a XV. kerületben (a világ végén) van. Fürdőszoba, öltözés és még egy kávét sem kaptam be, indulás. 8-as busz, M3-as metró és 170-es busz, csekély másfél óra és kurva hideg van.

A szerviz vezető nagyon rendes. Nem csupán inicializálja a szerkezetet, hanem még meg is tanít arra, hogyan kell ezt elvégezni.

Az út visszafele sem rövidebb, de legalább tudok olvasni a buszon és a metrón.

Hazaérve megveszem a CBA-ban a legszükségesebbeket és még a vacsorára is gondolok, majd betérek a kis kínaiba és megebédelek.

Otthon már csak egy sört és egy kávét teszek rá.

Megnézem a Reader (Felolvasó) második lemezét (Kate Winslet, David Kross és Ralph Fiennes), de ez már csak egy ráadás a filmre.

Délután Áront nagyon várom haza és már aggódni, amikor 1/2 6-kor kegyeskedik haza érkezni.

Megnyugszom és rögtön adok neki feladatokat: Összesöpörni a reggel széthordott sarat és hozni egy darab kígyó uborkát a CBA-ból, mert vacsorára tejfölös csirkepaprikást tervezek készíteni tzatziki salátával.

Amíg a vacsora készül, Áron átmegy Emőkéhez, zongorázni és együtt fürdetik a Mannát.

Csak ketten vacsorázunk, mert Emőke tanul. Neki Áron átviszi a vacsorát.

A TESCO-nak megírtam a válaszlevelet, de azt nem teszik zsebre.

Ma nem volt időm a Duolingo-n franciázni, viszont holnap még elfoglaltabb leszek.