Elfelejtünk hazamenni

Elfogadható lustálkodás után keltem és rögtön a nyakamba vettem a falut. Kellett tojást vennem és az újonnan tervezett olasz kajához Oliva olajat, parmezán sajtot és tökmagot. Sajnos fejes salátát már sehol sem találtam, így az olasz kaját el kell halasztanunk.

Mivel a mobil telefonomat sehol sem találtam, még Judithoz is elmentem, hátha tegnap náluk maradt, de nem.

Hazaérve, amíg készítettem a reggelit, megkértem Áront segítsen megkeresni a mobilomat.

A reggeli hagymás szalonnás tojásrántotta volt, Áron pedig megtalálta a kütyümet.

Délelőtt megpróbáltam Áront rábeszélni, hogy az Internetezés helyett foglalkozzon egy kicsit a tanulnivalóival. Csak 50 %-os eredményt sikerült elérnem, mert bár a Kémiába nézett bele, de a kiegészítő magyarázatokat a MOZAIK Kiadó honlapján nézte meg.

Délután átjött Levente, akivel fent játszottak valamit, meg sakkoztak is, amíg én a két nagy csirkecombot megtűzdeltem fokhagymával, jól megfűszereztem és betettem a sütőbe. Hozzá petrezselymes krumplit tálaltam némi választható savanyúsággal, amiket hárman ettük meg.

Közben begyújtottam a cserépkályhába. Megnéztem, hogy egy ilyen elhatározás mennyi idő alatt realizálható. Ebben benne van a favágás, esetleg a gyújtós készítése, a kémény előmelegítése, a tűzrakás és a begyújtás és a már jól égő tűz megrakása. Összese 12 perc volt.

A bemelegedő tűz mellett bekapcsoltam a TV-t és levágtam egy nagy adag áztatni való bélyeget.

Már nyolc óra is elmúlt, amikor Béni csengetett, hogy Emőke telefonált neki, hogy aggódik miattunk, mert mi nem vesszük fel a telefont és vasárnap ilyenkor már régen otthon szoktunk lenni.

Rögtön felhívtam Emőkét és bocsánatáért esedeztem, mert terveztem, hogy felhívom, hogy mi hárman (Áron, Manna és én) úgy döntöttünk, hogy csak hétfőn megyünk haza, de ez a telefon elmaradt. Emőke csak annyit mondott, hogy „nem gondolsz arra, hogy valaki aggódik miattatok?”