A nem szeretett Budapesten

20180502 szerda

Már hétkor felkeltem. Ideje lett egy hajmosással egybekötött zuhanyozásnak.

Nagyo hasznosan telt a négynapos hosszú hétvége, de az sem lehet olyan hosszú, hogy egyszer ne legyen vége.

Még el sem készítettem magamnak a reggelit, Manna már bekajált és kurta nyávogással közölte, hogy ki szeretne menni a kertbe. Én is röviden válaszoltam, hogy már nem mehet ki, mert nemsokára indulunk Budapestre.

Manna egyfolytában reklamált, de tudomásul vette. A teraszajtó üvegén keresztül nézte, milyen a kertben a szabadság, majd, hogy a csalódottságát enyhítse, néha visszatért az etető táljához egy pár falatot enni.

Komótosan csomagoltam és lassan indultuk.

Közben felhívtam Marikát, hogy könyörüljön meg rajtam és csütörtökön tolasson be a Dömsödi házba (kulcsa van) és tegyen kísérletet a rendcsinálásra, mert ott élhetetlenek, lakhatatlanok a körülmények. 

Ennek az oka, a képlete egyszerű:

1.       1. Én rendetlen vagyok

2.      2.  A kisszoba leválasztása, a válaszfal glettelése kosszal és rendetlenséggel jár

3.       3.A második könyvespolc szerelése ugyancsak kosszal járt, amit a szakemberek otthagytak.

4.       4. A Nóra nagyitól örökölt bútoroknak még mindig nincs elfogadható helyük

5.       5. Erre a négy pontra Áron csak rátett egy lapáttal, de akkora lapáttal, hogy az szinte elviselhetetlen.

Rövid reggeli után Mannát betettem a hordozókájával az autóba, hogy a szökés veszélye nélkül tudjak mindent kihordani az autóba és az ablakokat, zsalugátereket  be tudjam csukni.

Kivittem a szemetet, a Biót és indultunk. Egy óra alatt hazaértünk.

Mannát kitettem a parkba, hadd szaladgáljon egy kicsit.

Még arra se maradt időm, hogy megnézzem, mi is volt az angol lecke, indulnom kellett a brushupra.

A foglalkozás  jó volt, de mivel még szerettem volna 20 %-ról legalább 90 %-ra feltölteni az autót, az olvasó csoportról már ellógtam.

Vacsorára Áron a rántott halat, én pedig a maradék hekket ettem.