20180507 hétfő
Áron valóban korán felkelt. Nagy rendet nem csinált ugyan,
de csomagolt magának az útra a piknik hátizsákba és ½ 7-kor egy puszit nyomott
a pofámra, majd elindult a háromnapos osztálykirándulásra.
Én még egy darabig a padlón, illetve a szőnyegen feküdtem,
azután feladtam és felkúsztam az ágyamba.
Megírtam a Type 1 > Type 2 csatlakozó átalakító
panaszlevelemet, ami egy kissé határozott hangúra sikerült, mert perceken belül
jött rá válasz.
A polydiscopathiám teljesen elvadult. Hatvan évvel ezelőtt
ha a szükség úgy kívánta, akkor egy perc elég volt ahhoz, hogy az erkélyen
keresztül elhagyjam a helyszínt. Most pedig egy fél óra is kevés ahhoz, hogy felöltözzek.
Felhívtam G. Andrást és megbeszéltem velük, hogy holnap este
meglátogatom őket, mert a Vikivel
szeretnék konzultálni egy esetleges műtétről.
Délben megettem a paprikáskrumpli felét.
F. Bénivel (ő az egykori csontkovács) azt beszéltem meg,
hogy ha be tudok ülni az autóba, akkor holnap délelőtt 11-re elmegyek hozzá.
Amikor Emőke átjött és a rántott halhoz megkóstolta a cukkini
salátát, nagyon ízlett neki, át is vitt belőle magának egy kis adagot. Később
lement, hozott nekem egy unicumot, egy sört és egy Flector tapaszt a gyógyszertárból.
Vacsorára készített szendvicseket, de túl sokat, így az utolsót már nem tudtam
megenni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése