20180501 kedd
Már ötkor nagy madárcsicsergésre ébredtem.
„Itt van május elseje, énekszó és tánc köszöntse...”
előjönnek egy rossz kor jó emlékei.
Gyors reggeli után kimegyek folytatni a karalábé ültetést.
Lassan jön a kánikula is, előtte jó lenne befejezni a fűnyírást is.
közben leszerelem az autó tetejéről s csomagtartót, mert már
nincs polcanyag szállítás és csak sipol menetközben, hogy jelezze, nőtt a
légellenállás.
Andit felhívtam, hogy küldje el a bankszámla számukat, mert
Péter öcsémmel azt beszéltük meg, hogy közösen fogjuk állni Judit húgom autójának
javítási költségét.
A lusta ember, mint én is, többnyire megismerszik arról is,
hogy amikor elkezd egy munkát, akkor nem kitartó és hamar elunja. Itt viszont
az a csapda, hogy amikor elkezdtem a válaszfal nagyszoba oldali glettelését,
hiába untam meg a felénél, akkor előjött a másik feladat és a lustaság hiába
diktálja, hogy most már pihenhetsz, megjelent a másik feladat, hogy a kert alsó
traktusában be kellene fejezni a fűnyírást. Majd akkor pihenhetsz (esetleg), ha
az is készen van.
Kihasználva, hogy már nem nedves a majdnem térdmagasságú fű,
az alsó traktusban is szépen lenyírtam a füvet.
Az új könyvespolcra már majdnem minden könyvet felpakoltam.
Ez sem megy egyik prcről a másikra, mert illenék valamilyen szisztematikus
rendet követni. Ez esetenként témát, esetleg szerzőt jelent.
A melegítésre feltett csirkepörkölt egy kis online sakkozás
miatt majdnem odaégett.
Még a nagy locsolás előtt elgurultam a Dobos ABC-be egy
kisüveg Unicumért és egy nagy palack sörért, mert a sok munka mellett már a
teljes kiszáradás fenyegetett.
Nagy locsolás, mert holnap este hazamegyünk és ha csak a JóIsten nem, akkor senki nem locsol.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése