A fő probléma

Akkor ébredem, amikor Áron elindult a suliba.

Reggelire megsütöttem két szeletet a szalonnába göngyölt sonkából, hozzá hagyma és ráütve egy tojás, mellé a szokásos tejeskávé.

Amikor levittem a smaragdfának egy ballon vizet, rám szóltak, hogy ez építési terület. Egy kis szóváltás után megegyeztünk, hogy én nem fogok ide bejönni, de akkor ők ígérjék meg, hogy minden nap meglocsolják a smaragdfát.

A területrendezés lassan alakul, úgy hírlik, hogy december 1-én átadják.

Akármilyen kis lépésekben, de rendet kell tegyek a lakásban.

Áron már ½ 4 előtt hazajött, a rendetlenséget megkerülve letelepedett az ágyára és csak a számítógépével foglalkozott.

Azt előre közölte, hogy a holnapi megbeszélésnek nem látja értelmét, mert ő nem szeretne bevonulni a kollégiumba. Lementem a kis kínaiba és vettem omlós csirkefalatokat, szecsuáni csirkét, mind a kettőt tojásos rizzsel.

Itthon még felszeleteltem hozzá a második padlizsánt és kisütöm.

Áron azt mondta, hogy mint azt már a múlt vasárnap említette, most pénteken nem tud velem Dömsödre jönni, mert a hétvégén a barátaival van programja.

Emőke úgy látja, hogy a fő probléma az, hogy együtt lakva nem találom meg Áronnal a közös hangot. Én ezt tudomásul veszem, ehhez alkalmazkodva elköltözöm, de nem vagyok arról meggyőződve, hogy a család ilyetén szétszakítása megoldaná Áron rendszeretét, a késéseit és a jó tanulmányi eredményét és azt, hogy éjjel 2-ig, 3-ig ne Internetezzen.

Kitálaltam a sokféle kínait. Emőke részét csak az ajtaja elé tudtam tenni, mert még nem volt otthon.