20180918 kedd
Amikor Áron csak 7:28-kor lép ki a lakás ajtaján, olyankor
izgulok, hogy a nagy sietségben, nehogy baja essék és napközben alig merek
felmenni az Apáczai oldalra, hogy nem késett-e el.
Úgy tűnik, hogy egy hete kicsit elkapkodtam a TESLA részvényeim
eladását. Ma 60 $-ral többért tudtam volna eladni, de hát ez mindig benne van a
pakliban.
Ha már se a levelező rendszeremben, se a híroldalakon nem
találok semmi érdekeset, akkor kimegyek a konyhába és készítek magamnak
reggelit.
András futára felhívott, hogy holnap délelőtt ½ 9-kor
tudnánk a Renault Scenic adás-vételi papírjait a Baumgartner-nél kitölteni és aláírni, hogy
végre pontot tegyünk a Renault-os autós korszakom végére.
A. Gáborral délután ½ 3-ra kaptunk időpontot Gablini úrtól a
PowerBank javaslatunk átadására.
Gablini úr átvette ugyan az általunk leírtakat, de nem volt
különösen fogadóképes az ötletünkre. Neki ahhoz még egy időnek el kell tenie, hogy rájöjjön, ez egy üzleti szempontból is jó ötlet.
Hazafele bementem a Bookline.hu Rákóczi úti üzletébe. Az
online megrendelt könyv várhatóan a jövő
hétfőn lesz átvehető.
A Kazinczy utcában (buli negyed), betértem abba a foghíj
telekbe, ahol egymás hegyén-hátán állnak a különféle kajákat kínáló lakóautók.
Én egy sült édesburgonyát (talán csicsóka) rendeltem csípős majonézzel. A kaja
annyira finom volt, hogy nem volt szivem egyedül megenni és a felét hazavittem
Áronnak.
Áron már négykor hazaért. Beszámolt a biosz 4-eséről, de a
matek 2-esét a Kréta oldalról kellett megtudnom.
Rögtön nagykupit csinált a
szobájában és a kupac tetején leült Internetezni.
A mosogatógépet még hajlandó volt kirámolni, de a
smaragdfának már nem volt kedve vizet levinni, hiába kértem.
Jozsónak elküldtem a tanácsaimat, hogy a kiküldetése alatt
miket nézzen meg Berlinben, de főleg Potsdamban.
Engem Berlin nem túlságosan nyűgözött le. Se a
Brandenburgi kapu, se a FernsehTurm, amire pedig minden turista felliftezik,
mert a fenti presso forog és onnan egész Berlin látható.
Viszont az Alexander Platzon minden
alkalommal – akkoriban havonta jártam munka ügyben az NDK-ba – betértem abba a
kis vendéglőbe, ahol lehetett szoljanka levest enni.
Ami engem nagyon megérintett az a Potsdamban található
Sanssouci (ejtsd szanszuszi) kastély francia szó és azt jelenti "gond
nélkül". Erre persze rá kell áldozni legalább egy fél napot, mert maga az
út vonattal - ahogyan emlékszem- majdnem egy óra, de a kastély egy életre szóló
élmény, annyira tetszett, hogy már többször is odamentem. Valamelyik
francia nagy kutya (talán Frigyes) építtette és oda is költözött.
Potsdam maga arról híres, hogy a második Világháború
után a győztes hatalmak góréi (Sztálin, Churchill és Roosevelt) ott írták alá a
Potsdami Egyezményt.
Számomra viszont az a kertben lévő félkör alakú kő pad
volt a legemlékezetesebb, amiben a góré és a titkos barátnője a két végén ülve úgy
tudtak oldalvást súgva egymással kommunikálni, hogy azt senki más
nem hallotta. Magam is kipróbáltam, kurva jó.
Amerikai és Japán szakértők ugyanebből a kőből mm-re
ugyanezt megépítették NewYorkban és Tokióban és ott mégsem működött.
A fizikusokés az akusztikusok ma sem tudják, hogy ez
miként működik.
Vacsorára Áron a csicsókát választotta, nekem pedig a
körömpörit melegítette meg.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése