Cirkó és Marika Dömsödön

20180902 vasárnap

Az éjszakai viharból alig érzékeltem valamit.

Manna már hajnalban keltett, hogy ki szeretne menni. Én visszaaludtam és egy így ment egészen ½ 10-ig.

Akkor végre felkeltem. Megmelegítettem a maradék pizzát és egy tejeskávét. 

Közben a kúp alatt megfogalmazódott bennem, hogyan is kellene ezzel a rendetlenséggel elbánni. Az nem elég, hogy néha-néha körülnézve nagy okosan végiggondolom, hogy azt úgy kéne csinálni, hogy ... ,mert az csak akkor működne, ha szolgák sisere hada venne körül akik csak arra várnának, hogy kiosszam a feladatokat.

Az egyetlen járható út, hogy a kiszemelt munkát halogatás nélkül azonnal megcsinálni.

Most lemegyek, befűszerezem a csirkecombokat és letakarítom a kúp alatti asztalokat.

Na kérem, ez így működött is. Még egy kicsit túl is teljesítettem a kirótt feladatokat, mert az asztalon lévő gyümölcsöket (alma, körte) megfosztottam a már megbarnult részeitől és minden ami bió, az ment a komposztálóba. A két asztalt gyönyörűen letakarítottam, a négy csirkecomb pedig befűszerezve, a hűtőben várja a további sorsát.

Nem tagadhatom, hogy az egész műveletsorhoz az erős eltökéltségen túl az adott erőt, hogy egy-két órán belül jön Cirkó és Marika látogatóba  és hát mégse fogadhatom őket abban a kupiban, ami itt volt.

Amikor Cirkó telefonált, hogy most indulnak, még arra is maradt időm, hogy elguruljak néhány friss süteményért. Az ízlésüket nem ismerve két féléből vettem 3-3 darabot.

Nemsokára megérkeztek. Először végigvittem őket a ház minden zeg-zugán. Próbáltam magam egy kicsit visszafogni, hogy csak mindent megmutassak, de ne dicsekedjem. Ez persze csak mérsékelten sikerült.

Még sütött a nap amikor átöltöztünk és kimentünk a Dunára úszni. Bár már nem volt túl meleg, de azért a víz jó volt és egy félórácskát tudtunk úszni.

Visszatérve szedtünk egy kis császárkörtét, én pedig feltálaltam a süteményt. Közben jókat dumáltunk.

Már kezdett sötétedni, amikor elbúcsúztunk. Én nagyon örültem, hogy ennyi év után meglátogattak.