kínai vacsora

20180913 csütörtök

Akkor ébredtem, amikor Áron elindult a suliba.

Reggelire megsütöttem két szeletet a szalonnába göngyölt sonkából, hozzá hagyma és ráütve egy tojás, mellé a szokásos tejeskávé.

Amikor levittem a smaragdfának egy ballon vizet, az ott dolgozók rám szóltak, hogy ez építési terület. Egy kis szóváltás után megegyeztünk, hogy én nem fogok ide bejönni, de akkor ők ígérjék meg, hogy minden nap meglocsolják a smaragdfát.

A területrendezés lassan, de alakul és úgy hírlik, hogy december 1-én kész lesz és átadják.

Akármilyen kis lépésekben, de rendet kell tegyek a lakásban.

Áron már ½ 4 előtt hazajött, a rendetlenséget megkerülve letelepedett az ágyára és csak a számítógépével foglalkozott.

Azt előre közölte, hogy a holnapi megbeszélésnek nem látja értelmét, mert ő nem szeretne bevonulni a kollégiumba. 

Lementem a kis kínaiba és vettem omlós csirkefalatokat, szecsuáni csirkét és mind a kettőt tojásos rizzsel.

Itthon még felszeleteltem hozzá a második padlizsánt és kisütöm.

Áron azt mondta, hogy mint azt már a múlt vasárnap említette, most pénteken nem tud velem Dömsödre jönni, mert a hétvégén a barátaival van programja.

Emőke úgy látja, hogy a fő probléma az, hogy együtt lakva nem találom meg Áronnal a közös hangot. Én ezt tudomásul veszem, ehhez alkalmazkodva elköltözöm, de nem vagyok arról meggyőződve, hogy a család ilyetén szétszakítása megoldaná Áron rendszeretét, a késéseit és a jó tanulmányi eredményét és azt, hogy éjjel 2-ig, 3-ig ne Internetezzen.

Kitálaltam a sokféle kínait. Emőke részét csak az ajtaja elé tudtam tenni, mert még nem volt otthon.