20180917 hétfő
Ahogy reggel mentem ki a fürdőszobába, bepillantottam Áron
szobájába és azt láttam, hogy csoda történt, bár a háttérben inkább Emőkére gyanakszom. Áron úgy
indult el, hogy a rendetlenség nagyját felszámolta és most nagyjából, de csak
nagyjából rend van. Ettől nagyon megnyugodtam. Armistice (francia)
fegyverszünet.
Ez engem is arra sarkal, hogy kicsit sepregessek a magam
házatáján.
A következő jó hír, hogy megjött a drón. Ez lesz a jutalom
Áronnak a rendcsinálásért, bár a rendet jutalmak nélkül is illik fenntartani. A
drónnal, ha sikerül összerakni és beüzemelni, akkor biztosan nagyon jókat fogunk tudni játszani.
Rögtön írok is a Tósa Sanyinak, elvégre én csak gépjárműmérnök vagyok, ő meg
repülőgépmérnök és mellesleg vadászpilóta.
Talán a Renault Scenic eladása is megoldódik, bár nagyon
alacsony áron, de ha elmegy, akkor legalább nem nyomaszt tovább. Már szinte az
is csoda, hogy ebben a diesel ellenes közhangulatban egyáltalán el lehetett
adni.
Most lemegyek, leviszem a törzskönyvét és kifizetem az eszétikai
rendbehozást.
Ebédre megettem az
egyik doboz körömpörkölt felét.
Megrendeltem a Bookline-ban Stefikének a Dumas: Három testőr
c. angolnyelvű könnyített (Penguin Readers) könyvet.
Azt vajon melyik ősömtől örököltem, hogy semmit nem szabad
csak úgy kidobni, mindennek legyen felhasználási helye. Ma az ebédhez
feldarabolt csípős paprikának a testét szeletelve megettem, a magjait eltettem,
jó lesz majd a palántázáshoz, a torzsája meg bekerült a bió zacskóba.
Áront nem terrorizáltam különösen, hogy ne Internetezzen, de
este nyolc után már halkan megkérdeztem, hogy áll az iskolai dolgaival és
kértem, hogy 9-10 óra után már kapcsoljon ki minden eszközt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése